ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Ének; Aszáf zsoltára.
1 Krón. 25,1.
- Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
- Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyûlölõid fejöket emelik.
- Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szõnek.
Zsolt. 2,2.
- Ezt mondják: Jertek, veszessük el õket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
2 Krón. 20,10.
- Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
- Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
- A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
- Az asszir is szövetkezett velök, segítõjévé lettek a Lót fiainak. Szela.
1 Móz. 19,36.,
1 Móz. 19,38.
- Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint + Jábinnal a Kison patakjánál!
Bir. 6,33.,
Bir. 6,34.,
Bir. 7,19.,
Bir. 7,25.,
Bir. 4,13.,
Bir. 4,24.
- A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lõnek.
Zsolt. 18,43.
- Tedd õket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
Bir. 7,25.,
Bir. 8,12.
- A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
- Én Istenem! Tedd õket olyanokká, a milyen a porfelhõ, és a milyen a polyva a szél elõtt;
Zsolt. 1,4.,
Zsolt. 35,5.,
Zsolt. 35,6.
- Olyanokká, mint a tûz, a mely meggyújtja az erdõt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
- Így kergesd õket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd õket!
Zsolt. 18,14.,
Zsolt. 18,15.
- Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
- Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
- Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
2 Kir. 5,15.