ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.
- Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
2 Sám. 5,11.
- Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
- Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.
Zsolt. 116,3.,
Zsolt. 116,4.,
Zsolt. 18,17.,
Zsolt. 18,20.
- Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.
Zsolt. 97,12.
- Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.
Ésa. 54,7.
- Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
- Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd + orczádat, és megroskadtam.
2 Sám. 5,10.,
2 Sám. 5,12.,
Zsolt. 104,29.
- Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
- Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
Zsolt. 6,5.,
Zsolt. 6,6.,
Zsolt. 115,17.
- Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
- Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.
2 Sám. 15,30.,
Zsolt. 18,44.,
Zsolt. 18,50.
- Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged.