A LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- Minekutána pedig összehívta Jézus az õ tizenkét tanítványát, ada nékik erõt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására.
Mát. 10,1.,
Mát. 10,15.,
Márk. 6,7.,
Márk. 6,13.
- És elküdé õket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.
- És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen.
Luk. 10,4.
- És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább.
- És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul õ ellenök.
Mát. 10,14.,
Csel. 13,51.
- Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangyéliomot, és gyógyítván mindenütt.
- Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, a mik õ általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból;
Mát. 14,1.,
Mát. 14,2.,
Márk. 6,14.
- Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
- És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda hát ez, a ki felõl én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala õt látni.
- Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Bethsaida nevû városnak puszta helyére.
Márk. 6,30.,
Márk. 6,32.
- A sokaság pedig ezt megtudván, követé õt: és õ örömmel fogadván õket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá.
- A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettõ õ hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.
Mát. 14,15.,
Mát. 14,21.,
Márk. 6,35.
- Õ pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.
- Mert valának ott mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az õ tanítványainak: Ültessétek le õket csoportokba ötvenével.
- És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit.
- Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék.
- Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tõlük, tizenkét kosárral.
- És lõn, mikor õ magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé õket, mondván: Kinek mond engem a sokaság?
Mát. 16,13.,
Mát. 16,20.,
Márk. 8,27.,
Márk. 8,30.
- Õk pedig felelvén, mondának: Keresztelõ Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
Luk. 9,7.,
Luk. 9,8.
- És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának.
- Õ pedig reájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják;
Mát. 16,20.,
Márk. 8,30.
- Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektõl, a fõpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni.
Luk. 18,31.,
Luk. 24,7.,
Mát. 16,21.,
Mát. 17,22.,
Mát. 20,18.,
Mát. 26,57.,
Mát. 26,67.,
Mát. 27,34.,
Mát. 27,35.,
Mát. 27,50.,
Márk. 8,31.,
Márk. 9,31.,
Márk. 10,33.
- Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jõni, tagadja meg magát, és vegye fel az õ keresztjét minden nap, és kövessen engem.
Luk. 14,27.,
Mát. 16,24.,
Márk. 8,34.
- Mert a ki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az õ életét én érettem, az megtartja azt.
Luk. 17,33.,
Mát. 10,38.,
Mát. 10,39.,
Mát. 16,25.,
Márk. 8,35.,
Ján. 12,25.
- Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, õ magát pedig elveszti vagy magában kárt vall?
Mát. 16,26.,
Márk. 8,36.
- Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ + dicsõségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval.
Luk. 12,19.,
Mát. 10,33.,
Márk. 8,38.,
2 Tim. 2,12.,
Mát. 16,27.
- Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát.
Mát. 16,28.,
Márk. 9,1.
- És lõn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni.
- És imádkozása közben az õ orczájának ábrázata elváltozék, és az õ ruhája fehér és fénylõ lõn.
Mát. 17,1.,
Mát. 17,8.,
Márk. 9,2.,
Márk. 9,13.
- És ímé két férfiú beszél vala õ vele, kik valának Mózes és Illés;
- Kik dicsõségben megjelenvén, beszélik vala az õ halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.
- Pétert pedig és a vele lévõket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az õ dicsõségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.
- És lõn, mikor azok eltávoztak õ tõle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egy néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond.
- És mikor õ ezeket mondá, felhõ támada és azokat beárnyékozá; õk pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhõbe.
- És szózat lõn a felhõbõl, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, õt hallgassátok.
Ésa. 42,1.,
Mát. 3,16.,
Mát. 3,17.,
Ján. 3,16.,
2 Pét. 1,17.
- És mikor a szózat lõn, találtaték Jézus csak maga. Õk pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban.
- És lõn másnap, mikor õk a hegyrõl leszállottak, sok nép méne elébe.
Mát. 17,14.,
Mát. 17,21.,
Márk. 9,14.,
Márk. 9,29.
- És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem:
- És ímé a lélek megragadja õt, és hirtelen kiált; és szaggatja õt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tõle, szaggatván õt.
- És kérem a te tanítványaidat, hogy ûzzék ki azt, de nem tudták.
- Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és meddig tûrlek titeket? Hozd ide a te fiadat!
- A míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az õ atyjának.
- Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az õ tanítványainak:
- Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni.
Mát. 17,22.,
Mát. 17,23.,
Márk. 9,31.,
Márk. 9,32.
- De õk nem érték e mondást, és el vala rejtve elõlük, hogy ne értsék azt; és féltek õt megkérdezni e mondás felõl.
Márk. 9,32.
- Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük.
Luk. 22,24.,
Mát. 18,1.,
Mát. 18,5.,
Márk. 9,33.,
Márk. 9,34.
- Jézus pedig látván az õ szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt,
- És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.
Mát. 18,5.,
Mát. 25,40.,
Márk. 9,37.,
Ján. 13,20.
- Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket ûz; és eltiltók õt, mivelhogy téged nem követ mi velünk.
Márk. 9,38.
- És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
Mát. 12,30.,
Márk. 9,40.
- Lõn pedig, mikor az idõ elközelge, hogy õ felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy,
- És követeket külde az õ orczája elõtt; és azok elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki szállást készítsenek.
- De nem fogadák be õt, mivelhogy õ Jeruzsálembe megy vala.
- Mikor pedig ezt látták az õ tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tûz szálljon alá az égbõl, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?
2 Kir. 1,10.,
2 Kir. 1,12.
- De Jézus megfordulván, megdorgálá õket, mondván: Nem tudjátok minémû lélek van ti bennetek:
Mát. 5,44.,
Mát. 5,45.
- Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.
Ján. 3,17.,
1 Tim. 1,15.
- Lõn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy!
Mát. 8,19.,
Mát. 8,20.
- És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.
- Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy elõbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
Mát. 8,21.,
Mát. 8,22.
- Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az õ halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.
- Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de elõbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.
1 Kir. 19,19.,
1 Kir. 19,20.
- És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.