A MÁTÉ ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

  1. Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az õ szõlejébe.
    Mát. 21,33.
  2. Megszerzõdvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé õket az õ szõlejébe.
  3. És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala.
  4. És monda nékik: Menjetek el ti is a szõlõbe, és a mi igazságos, megadom néktek.
  5. Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék.
  6. Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?
  7. Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szõlõbe, és a mi igazságos, megkapjátok.
  8. Mikor pedig beestveledék, monda a szõlõnek ura az õ vinczellérjének: Hívd elõ a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsõkig.
  9. És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt võnek.
  10. Jövén azután az elsõk, azt gondolják vala, hogy õk többet kapnak: de õk is tíz-tíz pénzt võnek fejenként.
  11. A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen,
  12. Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlõkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hõségét szenvedtük.
  13. Õ pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerzõdtél-é meg velem?
  14. Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.
  15. Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
    Róm. 9,16., Róm. 9,21.
  16. Ekképen lesznek az utolsók elsõk és az elsõk utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, + de kevesen a választottak.
    Mát. 19,30., Márk. 10,31., Luk. 13,30., Mát. 22,14.
  17. És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik:
  18. Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a fõpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják õt,
    Mát. 16,21., Mát. 17,22., Mát. 17,23., Márk. 8,31., Márk. 9,31., Márk. 10,33., Luk. 9,22., Luk. 17,25., Luk. 24,7.
  19. És a pogányok kezébe adják õt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.
  20. Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az õ fiaival együtt, leborulván és kérvén õ tõle valamit.
    Mát. 10,2.
  21. Õ pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felõl, a másik bal kezed felõl.
    Mát. 19,28.
  22. Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal + a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.
    Mát. 26,39., Ján. 18,11., Márk. 10,38., Luk. 12,50.
  23. És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felõl való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.
  24. És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre.
  25. Jézus pedig elõszólítván õket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.
    Márk. 10,42., Márk. 10,44., Luk. 22,25., Luk. 22,27.
  26. De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;
    Mát. 23,11.
  27. És a ki közöttetek elsõ akar lenni, legyen a ti szolgátok.
    Márk. 9,35.
  28. Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon, és adja az õ életét + váltságul sokakért.
    Luk. 22,27., Fil. 2,7., 1 Tim. 2,6.
  29. És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé õt.
    Márk. 10,46., Márk. 10,52., Luk. 18,35., Luk. 18,43.
  30. És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
  31. A sokaság pedig dorgálja vala õket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
  32. És megállván Jézus, megszólítá õket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
  33. Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink.
  34. Jézus pedig megszánván õket, illeté az õ szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék õt.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.