ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
1 Krón. 15,19.,
1 Krón. 25,5.
- Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:
- Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
- Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
Zsolt. 123,3.,
Zsolt. 123,4.
- Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
- A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztottak a te kezedtõl.
- Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Zsolt. 86,13.,
Zsolt. 141,7.
- A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
Zsolt. 42,8.
- Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
- Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád + terjengetem kezeimet.
Zsolt. 38,11.,
Zsolt. 143,6.
- Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
- Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?
Zsolt. 6,5.
- Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földjén?
- De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Zsolt. 5,4.
- Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tõlem?
- Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
- Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid + elemésztettek engem.
Zsolt. 42,8.,
Zsolt. 88,18.,
Zsolt. 88,19.
- Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
- Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség.