ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
- Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.
Zsolt. 49,5.,
Mát. 13,35.
- A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
5 Móz. 4,9.
- Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
Zsolt. 145,4.,
Zsolt. 145,5.
- Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
5 Móz. 4,9.
- Hogy megtudja azokat a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
- Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák.
1 Móz. 18,17.,
1 Móz. 18,19.
- Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.
2 Móz. 32,9.
- Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
- Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében;
- Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
- Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
2 Móz. 7,10.,
2 Móz. 8,24.
- Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
2 Móz. 14,21.,
2 Móz. 14,22.,
2 Móz. 15,8.
- Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.
- Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.
- Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
2 Móz. 17,6.
- Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
2 Móz. 17,7.
- És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.
- És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
- Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?
2 Móz. 17,6.
- Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
- Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,
- És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
- És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
2 Móz. 16,14.,
2 Móz. 16,15.
- Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,
- Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
- És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
- És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül.
- Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
- Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
- Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
- Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.
- Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
- Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
- És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;
- És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
- De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;
- Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
- Azért eszébe vevé, hogy test õk, és olyanok, mint az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.
1 Móz. 6,3.
- Hányszor keserítették õt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
- És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
- Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, sem a napról, amelyen megváltotta õket a nyomorgatótól;
- Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
- És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
- Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket.
1 Móz. 8,6.
- Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
- Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel.
- Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
- Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
- Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
- És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban.
- Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.
- És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
- És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.
2 Móz. 3,1.,
2 Móz. 3,12.
- És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
4 Móz. 26,1.,
4 Móz. 26,53.,
Józs. 13,7.
- De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait;
- Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
Ésa. 1,4.,
Hós. 7,16.
- Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
1 Kir. 14,23.
- Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
- És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
- Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.
1 Sám. 4,10.,
1 Sám. 4,11.
- És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede.
- Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
- Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
1 Sám. 4,17.
- Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz;
- És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
- Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
- Hanem a Júda törzsét választá; A Sion hegyét, a melyet szeret.
Zsolt. 132,13.,
Zsolt. 132,14.
- És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök idõre fundált.
1 Kir. 7,1.,
1 Kir. 7,38.
- És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból.
1 Sám. 16,1.,
1 Sám. 16,11.,
1 Sám. 16,13.
- A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét.
2 Sám. 7,8.
- És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.
2 Sám. 8,15.