Pál apostol levele a rómaiakhoz
- Fölszabadulás a bűn rabságából.
Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk a bűnben, hogy túláradjon a kegyelem?
- Szó sincs róla. Hiszen már meghaltunk a bűnnek. Hogyan élhetnénk hát továbbra
is benne?
- Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusra,
halárára kereztelkedtünk meg?
- A keresztség által ugyanis vele együtt a halálba temetkeztünk, hogy amint
Krisztus az Atya dicsősége által föltámadt halottaiból, úgy mi is új életet
éljünk.
- Ha ugyanis halálának hasonlósága által egybenőttünk vele, akkor föltámadásában
is úgy leszünk.
- Hiszen tudjuk, hogy a régi ember bennünk azért feszíttetett keresztre vele
együtt, hogy a bűnös test elpusztuljon és ne szolgájlunk többé a bűnnek.
- Aki ugyanis meghalt, megszabadult a bűntől.
- Ha tehát meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy (Krisztussal) együtt élni is
fogunk.
- Hiszen tudjuk, hogy a halottaiból föltámadt Krisztus többé nem hal meg, a halál
többé nem uralkodik rajta.
- Halálával ugyanis egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, életével azonban
Istennek él.
- Ezért úgy tekintsétek ti is magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az
Istennek Krisztus Jézusban, (a mi Urunkban).
- Ne uralkodjék tehát halandó testetekben a bűn, s ne engedelmeskedjetek
kívánságainak.
- Tagjaitokat ne vessétek oda a gonoszság eszközéül a bűn szolgálatára,
hanem mint halálból életre keltek, adjátok át magatokat az Isten
szolgálatára, tagjaitokat pedig az igazság eszközéül az Istennek.
- A bűn ugyanis már nem lesz úrrá rajtatok, mert nem a törvény alatt, hanem a
kegyelemben éltek.
- Az igaz élet szolgálatában.
Mi következik ebből? Vétkezzünk tehát, mert nem a törvény alatt, hanem a
kegyelemben élünk?
- Isten mentsen! Nem tudjátok, hogy annak szolgálatában vagytok és annak kell
engedelmeskednetek, akinek mint szolgák alárendelitek magatokat: vagy a bűnnek,
ami halálra vezet, vagy az engedelmességnek, ami megigazulásra visz?
- De hála Istennek, hogy bár a bűnnek szolgái voltatok, szívből
engedelmeskedtetek annak a tanításnak, melyre oktattak.
- A bűntől megszabadulva az igaz élet szolgái lettetek.
- Testi gyarlóságtok miatt emberi módon szólok. Ahogy tagjaitokat a
tisztátalanság és gonoszság szolgálatában a bűnre adtátok, úgy adjátok
most tagjaitokat az igazság szolgálatában az életszentségre.
- Amíg ugyanis a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságtól.
- Mi hasznotok volt akkor abból, ami miatt most szégyenkeztek? Hiszen annak vége
a halál.
- Most azonban fölszabadultatok a bűn alól és Istennek szolgái lettetek.
- Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet. A bűn zsoldja ugyanis a
halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi
Urunkban.
1-7. A kegyelmi élet kizárja a bűnös életet. A keresztségben Krisztus halálával és föltámadásával egyesül a hívő. Ez a szentségi kapcsolat megsemmisíti lelkében a bűnt és Isten kegyelmében való új életre támasztja föl. Az őskeresztény keresztségi szertartás a vízbemerítéssel és a vízből való kiemeléssel ezt a lelki folyamatot: a bűnös ember halálát és Isten gyermekének föltámadását fejezte ki szemléletesen.
8-14. Az új, kegyelmi élet azt követeli a keresztény embertől, hogy ragadja meg magában a még megmaradt bűnös hajlamokat és szentelje magát teljesen Isten szolgálatára.
15-23. Két úrnak senki sem szolgálhat. Az ember választhat: a bűn és az engedelmesség között. A keresztény az engedelmességet választotta, ,mely nem más, mint Isten szolgálata megigazult élettel. A szolgálat gyümölcse itt a földön az életszentség, a másvilágon az örök boldogság.