Pál apostol levele a rómaiakhoz

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

A zsidó nép magatartása a megigazulással szemben

1. Az apostol együtt érez népével. Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom. Lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélekkel:
   
2. Nagy az én szomorúságom és szüntelen szívem fájdalma.
   
3. Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért, az izraelitákért.
   
4. Övéik az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek.
   
5. Övéik az atyák és test szerint közülük való Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten. Ámen.
   
6. A zsidó nép és Isten ígéretei. Arról szó sincs, hogy Isten szava megdőlt volna. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik.
   
7. És nem is mindnyájan Ábrahám gyermekei azért, mert leszármazottjai. Inkább: "Izsák utódait hívják ivadékoknak."
   
8. Másszóval: Nem a testnek gyermekei Istennek, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódoknak.
   
9. Az ígéret ugyanis így hangzik: "Az időben eljövök és Sárának fia lesz."
   
10. De nemcsak nála volt így, hanem Rebekkánál is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait.
    
11. Mielőtt azonban világra jöttek volna, s mielőtt még jót vagy rosszat tettek volna, - hogy érvényesüljön Isten szabad választása,
    
12. mely a tettektől függetlenül csak a meghívó akaratától függ - Rebekka ezt a kijelentést kapta: "Az idősebb szolgál majd a fiatalabbnak."
    
13. Írva van ugyanis: "Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem."
    
14. Isten szabad választása. Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről?
    
15. Szó sincs róla! Hiszen megmondta Mózesnek: "Azon könyörülök, akin akarok, és kegyelmes vagyok az iránt, aki iránt nekem tetszik."
    
16. Tehát nem azon múlik, aki erőlködik vagy aki törtet, hanem az irgalmas Istenen.
    
17. Az Írás ugyanis azt mondja a Fáraónak: "Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat és hogy híre terjedjen nevemnek világszerte."
    
18. Így hát azon könyörül, akin akar, s azt teszi megátalkodottá, akit akar.
    
19. Erre ezt az ellenvetést teszed: "Miért von felelősségre akkor mégis? Hiszen ki állhat ellen akaratának?"
    
20. Ember, ki vagy te, hogy perbe szállj az Istennel? Mondhatja-e a mű mesterének: Miért alkottál engem ilyennek?
    
21. Vagy nem a fazekastól függ, hogy ugyanabból az anyagból egyik edényt díszesnek, a másikat közönségesnek készíti?
    
22. Ha tehát Isten nagy türelemmel elviselte a harag edényeit, melyeket pusztulásra szánt, hogy megmutassa haragját és kinyilvánítsa hatalmát?
    
23. Ha viszont az irgalom edényein, melyeket a dicsőségre készített, dicsőségének gazdagságát akarja megmutatni?
    
24. Ilyeneknek hívott meg minket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is.
    
25. Isten új népe. Ozeásnál így szól:
    "Népemnek hívom azt, amely nem-népem,
    S kedveltnek azt, amely nem kedves nekem,
    (S irgalmat nyertnek azt, amely irgalom híján volt).
    
26. A helyett hogy azt mondanák nekik:
    Nem vagytok az én népem,
    Az élő Isten fiainak hívják majd őket."
    
27. Izaiás pedig fönnszóval hirdeti Izraelről: "Ha annyi is Izrael fiainak száma, mint a tenger fövenye, csak a maradék üdvözül."
    
28. Beteljesíti és hamarosan végre is hajtja a földön jövendölését az Úr.
    
29. Azt is előre megmondta Izaiás:
    "Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot,
    Olyanok lettünk volna, mint Szodoma,
    És Gomorrához hasonlóan jártunk volna."
    
30. A zsidó nép bűnössége. Mit szóljunk ehhez? A pogányok, akik nem törekedtek megigazulásra, megigazulást nyertek, mégpedig a hit által igazultak meg.
    
31. A zsidó nép viszont, mely a törvényből eredő megigazulásra törekedett, nem jutott el a törvény teljesítésére.
    
32. Ugyan miért nem? Mert nem a hittel, hanem tettekkel törekedett rá. Megbotlottak a botlás kövében,
    
33. amint írva van:
    "A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban,
    S szégyent nem vall, aki hisz benne."
    

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

7. Gen.21,12.

9. Gen.18,10.

12. Gen.25,23.

13. Mal. 1,3.

14-24. A hitetlen zsidók elvetése és a pogányok meghívása sem igazságtalanság Isten részéről. A meghívás egyedül Isten tetszésétől függ. Az elvetés viszont, amint a Fáraó példája bizonyítja, a megátalkodottság eredménye. A Fáraónak ugyanis Isten adott szerepet a történelemben, de mivel akaratával szembeszállt, elvetette (15-18). Az ember részéről vakmerőség volna, ha számon kérné Istentől a meghívás vagy az elvetés okát (19-21). Isten a megátalkodott zsidókon igazságosságát és büntető hatalmát mutatja meg, a zsidókból és pogányokból lett hívőkön viszont mérhetetlen jóságát (22-24). 15. Exod.33,19.

17. Exod.9,16.

22-23. A két kérdés befejezetlen, így kell kezdeni: "Lehet-e valamit is Isten szemére vetni a miatt..."

24. Az Apostol a gondolatsor végén kijelenti, hogy az isteni irgalom edényei a zsidók és a pogányok között meghívott keresztények.

25-26. Ozeás.2,23-24; 1,10.

27. Esa. 10,22-23.

29. Esa. 1,9.

30-33. A zsidó nép elutasította Krisztus hitét, s ezért maga felelős sorsáért. A megigazulásra saját erejükből akarnak eljutni, pedig az csak a Krisztus vetett hit által lehetséges (lásd 10,1-4.).

33. Esa. 8,14.; 28,16.