Pál apostol levele a rómaiakhoz

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

  1. Engedelmesség a fölöttes hatalom iránt. Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak. Nincs ugyanis hatalom, csak Istentől. Ahol hatalom van, azt Isten rendelte.
  2. Aki tehát szembeszáll a hatalommal, Isten rendelésének szegül ellene. Az ellenszegülő pedig magára vonja az ítéletet.
  3. A felsőbb hatalom nem arra való, hogy elijesszen a jótettől, hanem a rossztól. Azt szeretnéd tehát, hogy ne kellejen a hatalomtól tartanod?
  4. Tedd a jót, és megdicsér. Isten eszköze ugyanis a te javadra. De ha rosszat teszel, félj, mert nem hiába viseli a kardot. Isten eszköze ugyanis, hogy végrehajtsa az ítéletet a gonosztevőn.
  5. Alá kell rendelnetek magatokat, nemcsak a megtorlás, hanem a lelkiismeret miatt is.
  6. Ezért fizettek adót is, hiszen Isten szolgái, akik behajtják.
  7. Adjátok meg tehát mindenkinek, ami jár neki: akinek adó, annak adót, akinek vám, vámot, akinek hódolat, hódolatot, akinek tisztelet, tiszteletet.
  8. A törvény tökéletes teljesítése. Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel, mert aki felebarátját szereti, teljesíti a törvényt.
  9. Ezeket a parancsolatokat: "Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, (hamisan ne tanúskodjál,) másét ne kívánd", s a többit mind ez az egy foglalja össze: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat."
  10. A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet.
  11. Így tegyetek, hiszen ismeritek a mai időket. Itt az óra, hogy fölébredjünk álmunkból. Hiszen üdvösségünk közelebb van, mint mikor hívők lettünk.
  12. Múlóban az éjszaka, a nappal közel. Vessük le hát a sötétség tetteit, s öltsük magunkra a világosság fegyvereit.
  13. Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne lakmározásban és részegeskedésben, ne fajtalanságban és tobzódásban, ne civódásban és versengésben.
  14. Inkább az Úr Jézus Krisztust öltsétek magatokra, és ne dédelgessétek testeteket, hogy bűnös kívánságokra ne gerjedjen.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.


1-8. A Apostol leszögezi a keresztény alapeszme alapelveit. A fölöttes hatalom iránt tanúsított engedelmesség, hacsak nem követel az isteni törvénnyel ellenkezőt, Isten akarata. Állampolgári kötelességeink teljesítésére lelkiismeretben is kötelezve vagyunk.

10. Aki szereti felebarátját, nem tesz semmi olyant, ami felebarátja lelki vagy testi kárára volna, tehát tökéletesen megtartja a törvényt.

12. A keresztények földi élete bizonyos mértékben a sötétség, az éjszaka ideje, az éjszakát azonban fölváltja a nappal világossága: a mennyei üdvösség beteljesülése.

14. Jézus Krisztust magunkra ölteni azt jelenti, hogy lelkiismeretünkben és tetteinkben hasonlóvá leszünk hozzá, követjük őt.