Pál apostol levele a rómaiakhoz
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13,
14,
15,
16.
- A zsidó nép kiválasztott maradéka. Azt kérdem tehát: Vajon Isten
elvetette népét? Szó sincs róla! Hisz én is izraelita vagyok, Ábrahám véréből,
Benjámin törzséből.
- Isten nem vetette el népét, melyet öröktől fogva kiválasztott. Nem tudjátok mit
mond az Írás Illés történetében, mikor így vádolta Izraelt Isten előtt:
- "Uram, prófétáidat fölkoncolták, oltáraidat lerombolták, csak magam maradtam
meg, de nekem is életemre törnek."
- S mit felelt rá az isteni szózat? "Megtartottam magamnak hétezer férfit, akik
nem hajtottak térdet Báál előtt."
- Így a jelenben is van egy maradék, akiket a kegyelem választott ki.
- De ha ez kegyelem alapján történt, akkor nem tettek fejében, különben a
kegyelem már nem volna kegyelem.
- A A pogányok megtérésének hatása a zsidó népre. Hogy is állunk tehát?
- Amit Izrael keresett, azt nem érte el. Csak a kiválasztott maradék érte el. A
többiek elvakultak, amint meg van írva:
- "Isten értelmetlen lelket adott nekik, látásra nem nyíló szemet, hallásra nem
táruló fület mind a mai napig. "
- És Dávid azt mondja:
"Asztaluk legyen csapdává és tőrré
Megtorlásukra, meg botránykővé.
- Homályosodjék el szemük ne lássanak,
És nyomorítsd görbére hátukat."
- Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elessenek? Szó sincs róla! Vétkükből
inkább üdvösség fakadt a pogányoknak, hogy versenyre serkentse őket.
- Ha pedig vétkük gazdagítja a világot és megfogyatkozásuk is hasznos a
pogányoknak, mennyivel inkább lesz azzá teljes számuk.
- Nektek pogányoknak meg azt mondom: Amennyiben a pogányok apostola vagyok,
hivatásomat nagyra tartom.
- Szeretném versengésre serkenteni véreimet és szeretnék legalább néhányat
közülük az üdvösségre vezetni.
- Ha ugyanis már elvetésük is megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha
nem élet a halálból?
- Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is; s ha szent a gyökér, szentek
lesznek az ágak is.
- Ha egyik-másik ág le is tört, s te vad olajfa létedre beléjük lettél oltva, és
részese lettél az olajfa gyökerének és dús nedvének, ne dicsekedjél az ágak
rovására.
- Ha mégis dicsekednél, tudd meg: Nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér
téged.
- Mondhatnád ugyanis: Letörtek az ágak, hogy én legyek beoltva. Ez igaz.
- A hitetlenség miatt törtek le, te viszont a hit által állsz. Ne légy tehát
fönnhéjázó, inkább félj.
- Ha ugyanis a természetes ágaknak nem kegyelmezett Isten, hátha neked sem
kegyelmez.
- Értsd meg hát Isten jóságát, föltéve, ha megmaradsz a jóban, különben téged is
lenyesnek.
- De ők is be lesznek oltva, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek
van hatalma ahhoz, hogy újra beoltsa őket.
- Ha tehát téged levágtak a természetes vadolajfáról, és a természet rendjén
kívül beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább lesznek beoltva saját
olajfájukba azok, akik természet szerint is odavalók.
- A zsidók jövendő megtérése. Nem szeretném, testvérek, hogy
tájékozatlanok maradjatok e titok dolgában, hogy bölcseknek ne képzeljétek
magatokat. A vakság csak részben veri Izraelt, míg a pogányok teljes számban
meg nem térnek.
- Akkor majd egész Izrael üdvözül, amint írva van:
"Sionból jön a szabadító,
Ki eltörli Jákob gonoszságát:
- Ez lesz szövetségem velük,
Amikor megbocsátom bűnüket."
- Az evangéliumot tekintve ugyan ellenségek, a ti javatokra, de a kiválasztás
által kedvesek őseik miatt.
- Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását.
- Hiszen, amint egykor ti nem hittetek Istennek, de most azoknak hitetlensége
miatt irgalmasságot találtatok,
- Úgy ők ma hitetlenekké lettek az irántatok tanúsított irgalmasság miatt, hogy
egykor majd irgalomra találjanak.
- Isten hagyta, hogy mindnyájan hitetlenségbe merüljenek, hogy mindenkin
könyörüljön.
- Mekkora a mélysége Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának!
Mily megfoghatatlanok szándékai,
Mily kifürkészhetetlenek útjai!
- Vajon ki látta az Úr gondolatait?
Tanácsot ki adott neki?
- Ki kölcsönzött neki,
Hogy visszakövetelhetné tőle?
- Minden belőle, általa és érte van,
Dicsőség neki mindörökké! Ámen.
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13,
14,
15,
16.
1-6. Isten nem vetette el teljesen a zsidó népet, mert a maradék: maga az Apostol és sok más hívő zsidó Isten kegyelméből eljutott a messiási üdvösségre.
3. 3Kir.19,10-14.
4. 3Kir.19,18.
8. Esa. 29,10.
9-10. Zsolt. 68,23-24.
11-14. A zsidó nép hitetlensége a pogányok javára vált. Amikor ugyanis a zsidók elutasították az evangéliumot, szent Pál a pogányok közt kezdte meg apostoli munkáját, s így a kereszténység gyorsabban terjedt el. A pogányok megtérése viszont a zsidó nép javára válik. Az a tény ugyanis, hogy Istenük, Szentírásuk és Messiásuk a pogányoké lett, bizonyos féltékenységre indítja őket, és elősegíti megtérésüket.
15-16. Ha a zsidó nép hitetlenségéből nagy jó származott (a pogányok meghívása Isten országába), megtérésük még nagyobb jónak, a világvégi fültámadásnak és Isten országa beteljesedésének lesz a jele.
17-24. Mivel a zsidó nép az Istentől kiválasztott gyökér, amelyből kihajtott a kereszténység, a pogányból megtért keresztényeknek nincs joguk büszkélkedni. A pogányság az a vad olajág, mely a nemes olajfába, a letört ág helyére lett beoltva, s annak életnedvét szívja magába. Az Apostol tanításának szemléltetésére megváltoztatta a képet, a gyakorlatban fordítva van: a vad alanyba szokás a nemes vesszőt beoltani.
25-32. A zsidó nép elvetése nem végleges. Amikor a pogány népek mind megtérnek, a zsidók is meg fogják találni az utat Krisztus Egyházába.
26-27. Esa. 59,20; Jer. 31,33-34.
33-36. Az a csodálatra méltó, titokzatos irányítás, amely Isten országának földi kibontakozásában megnyilvánul, Isten mindenhatóságának, bölcsességének, igazságosságának és irgalmának magasztalására ihleti az Apostolt.
34-35. Esa. 40,13; Jób. 41,3.