Pál apostol levele a rómaiakhoz

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

1. Fölszabadulás a mózesi törvény alól. Nem tudjátok, testvérek - hiszen olyanokhoz szólok, akik ismerik a törvényt - hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él?
   
2. A férjes asszonyt például törvény köti életben lévő férjéhez, férje elhunytával azonban fölszabadul a férj törvénye alól.
   
3. Ha tehát férje életében más férfié lesz, házasságtörőnek mondják, de férje holta után szabad a törvény kötelezettségétől s nem válik házasságtörővé, ha más férfié lesz.
   
4. Éppígy, testvérek, ti is meghaltatok a törvénynek Krisztus teste által, hogy ahhoz tartozzatok, aki halottaiból föltámadt. Most tehát teremjünk gyümölcsöt Istennek.
   
5. Amíg ugyanis test szerint éltünk, a törvény által fölébresztett bűnös szenvedélyek működtek tagjainkban s a halál gyümölcsét teremték.
   
6. Most azonban fölszabadultunk a törvény alól, mert meghaltunk annak, ami lenyűgözött, s ezért új lélekben, s nem az elavult betű szerint szolgálunk.
   
7. A törvény és a bűn. Mit mondjunk tehát? Talán bűn a törvény? Szó sincs róla! A bűnt azonban csak a törvény által ismertem meg, mert a bűnös kívánságot nem ismertem volna, ha a törvény nem mondaná:
   
8. Ne kívánd meg! Ám a tilalom alkalmat nyújtott a bűnnek arra, hogy fölébresszen bennem minden kívánságot. Ahol ugyanis törvény nincs, ott halott a bűn.
   
9. Valamikor törvény nélkül éltem.
   
10. De mihelyt jött a törvény parancsa, a bűn föléledt, én pedig meghaltam. Így a parancs, melynek az életre kellett volna vezetnie, halálomra vált.
    
11. A parancs ugyanis alkalmat adott a bűnnek, hogy félrevezessen és megöljön.
    
12. A törvény tehát szent: parancsa is szent, igaz és jó.
    
13. Ami tehát jó, az vált halálomra? Szó sincs róla! Inkább a bűn, mely, hogy bűn-mivoltát megmutassa, azzal okozta halálomat, ami jó, s így a parancs által bizonyítja szerfölött bűnös voltát.
    
14. Az ember belső meghasonlottsága. Tudjuk, hogy a törvény lelki, én azonban testi vagyok, a bűnnek rabja.
    
15. Magam sem értem mit teszek, mert nem azt teszem, amit szeretnék, (a jót), hanem, amit gyűlölök, (a rosszat).
    
16. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó,
    
17. s így már nem én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn.
    
18. Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, vagyis testemben, mert akarni ugyan kész volnék, de arra, hogy a jót meg is tegyem, nem vagyok képes.
    
19. Hisz nem azt teszem, amit szeretnék, a jót, hanem a rosszat teszem, amit nem akarok.
    
20. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem is én cselekszem azt, hanem a bennem lakó bűn.
    
21. Így tehát erre törvényt találok: Bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok kész.
    
22. A belső ember szerint örömömet találom Isten törvényében,
    
23. de más törvényt tapasztalok tagjaimban: ez küzd értelmem törvénye ellen és a bűn törvényének rabjává tesz, amely tagjaimban van.
    
24. Én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halálra szán testtől?
    
25. Hála legyen Istennek, Jézus Krisztus, a mi Urunk által! Értelmemmel tehát Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

7-13. A törvény önmagában semmiképpen sem rossz, mégis bizonyos kapcsolat van a törvény és a bűn között. Parancsaival és tilalmával ugyanis megismerteti az emberrel a bűnt, ill. az emberben lakó bűnös kívánságot. Gyermekkorában ártatlanul él az ember, mert nem ismeri a törvényt, később azonban, amikor megismeri, fölébred a benne szunnyadó bűnös kívánság és bűnre viszi.

14-23. A bűnös kívánság erejét az emberben rejlő jóra és rosszra irányuló kettős törekvés küzdelmével szemlélteti az Apostol. Ez a küzdelem nyilvánvalóvá teszi az ember erkölcsi tehetetlenségét, s a megváltás és a kegyelem szükségességét.

24. Az Apostol nem a léleknek a testtől való elválásáról beszél, hanem a bűnnek alávetett testtől való megszabadulásról.

25. Hála legyen Istennek, a Vulgátában: "Isten kegyelme".