Pál apostol levele a rómaiakhoz
A Krisztusban újjászületett ember boldogsága. Nincs tehát már semmi
ítéletre méltó azokban, akik Krisztusban élnek, (s nem a test szerint).
- Hiszen a lélek törvénye, melyet a Jézus Krisztusban való élet ad,
fölszabadított téged a bűnnek és a halálnak törvénye alól.
- Amire ugyanis a törvény képtelen volt, mert a test miatt erőtlenné vált, azt
Isten hajtotta végre. Tulajdon Fiát küldte el a bűn miatt a bűnös testhez
hasonló alakban, hogy elítélje a testben lévő bűnt,
- s hogy beteljesedjék rajtunk, akik nem a test, hanem a lélek szerint élünk,
amit csak rendel a törvény.
- Aki test szerint él, testi dolgokra vágyik, aki lélek szerint, lelkiekre
törekszik.
- A test vágyódása halálra vezet, a lélek törekvése életre és békére. A test
vágyódása ugyanis Isten ellen van, mert nem veti alá magát Isten törvényének,
hiszen nem is képes rá.
- Aki test szerint él, nem lehet kedves Isten előtt.
- Ti azonban nem test, hanem lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik
bennetek. Akiben ugyanis nincs Krisztus Lelke, az nem tartozik hozzá.
- Ha Krisztus bennetek van, a test ugyan holt a bűn miatt, de a lélek él a
megigazulás következtében.
- Ha pedig bennetek van annak Lelke, aki föltámasztotta Jézust halottaiból, ő,
aki Krisztus (Jézust) halottaiból föltámasztotta, életre kelti a ti halandó
testeteket is a bennetek lakó Lelke által.
- Az istenfiúság. Ezért hát testvérek, nem tartozunk a testnek azzal, hogy
test szerint éljünk.
- Ha ugyanis test szerint éltek, meg fogtok halni, de ha lélekkel megölitek a
test cselekedeteit, élni fogtok.
- Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.
- Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a
fogadott fiúság Lelkét kaptátok, melyben azt kiáltjuk: "Abba, Atya!"
- Maga a Lélek tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten fiai vagyunk.
- Ha pedig fiai, akkor örökösei is: örökösei Istennek, Krisztusnak pedig
társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg
is dicsőüljünk.
- A mennyei dicsőség. Az a véleményem, hogy a jelen szenvedések nem
mérhetők az eljövendő dicsőséghez, mely nyilvánvalóvá lesz rajtunk.
- A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja.
- Hiszen a természet is hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem a miatt,
aki alávetette.
- De megmarad az a reménye, hogy a mulandóság szolgai állapotából fölszabadul
Isten fiainak dicsőséges szabadságára.
- Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig.
- De nem csak az, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi is
sóhajtozunk és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.
- Meg vagyunk ugyan váltva, de még reménységben élünk. A remény azonban, amit
beteljesedni látunk, nem remény.
- Hiszen ki remélné azt, amit lát? Ha tehát reméljük, amit nem látunk, akkor
várjunk csak türelemmel.
- Gyöngeségünkben segítségünkre van a Lélek is, mert nem tudjuk, hogyan
imádkozzunk helyesen. A Lélek azonban maga könyörög helyettünk szavakba nem
foglalható sóhajtásokkal.
- Aki vizsgálja a szíveket, tudja, hogy mit kíván a Lélek, mert Isten tetszése
szerint jár közben a szentekért.
- Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra szolgál, azoknak, akiket
rendelése értelmében (szentségre) hívott.
- Akiket ugyanis eleve ismert, azokat előre arra rendelte, hogy hasonlókká
váljanak Fia képmásához. Így lesz elsőszülött sok testvér között.
- Akiket pedig előre elrendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat
megigazultakká is tette, akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is
dicsőítette.
- Isten kegyelmének magasztalása. Mit szóljunk ehhez? Ha Isten velünk, ki
ellenünk?
- Ő tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta mindnyájunkért: Hogyan ne
ajándékozna nekünk vele együtt mindent?
- Ki emel vádat Isten választottjai ellen? Hiszen Isten tette megigazultakká
őket. Ki ítéli el őket?
- Velük Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt föl is támadt és az Isten jobbján közben
is jár értünk.
- Ki ragadhat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség, üldöztetés
vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard?
- Hiszen meg van írva:
"Minket mindenkor teérted irtanak,
S vágóbirkák módjára tartanak."
- De mindezen diadalmaskodunk ő általa, aki szeret minket.
- Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem
fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők,
- sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem
szakíthat minket Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.
1-9. A megigazulás kegyelmével a hívő benső életközösségre lép Krisztussal, s ezért nincs már benne semmi ítéletre méltó, vagyis semmi bűnös. Ezt csak Isten Fiának kereszthalála valósíthatta meg (1-3). Ennek a kegyelmi állapotnak fönntartása érdekében természetesen együtt kell működnünk a megváltás kegyelmével: meg kell tagadnunk bűnös kívánságainkat, s Krisztus tanítását és a Szentlélek belső irányítását követve kell élnünk.
9. Isten Lelke és Krisztus Lelke ugyanaz a Szentlélek, a Szentháromság harmadik személye.
12-17. A hívő akkor él Isten gyermekéhez méltóéletet, ha a Szentlélek belső vezetését követi. Az ószövetségi ember félelemből szolgált Istennek, az Újszövetségben Isten fiainak szeretetből kell szolgálniuk.
15. Abba arám nyelven Atyát jelent.
19. Isten az embert helyettesévé, a teremtett világ urává tette (Gen.1,28.). Bűnbeesésével bizonyos értelemben az uralma alá tartozó természetet is elszakította Istentől és hiábavalóságnak vetette alá, vagyis bűnös használatával megfosztotta eredeti rendeltetésétől: Isten dicsőségének szolgálatától.
22. Az Apostol szinte érzi, hogy a teremtett világban vágyakozás van egy jobb világ után, amelynek része lesz Isten fiainak megdicsőült életében.
23. A Lélek zsengéi a megszentelő kegyelem és a Szentlélek különböző ajándékai.
24-25. A keresztények részesülnek ugyan a megváltás kegyelmében, de annak teljes hatása még nem valósult meg bennünk: az örök dicsőséget és a testi föltámadást reménykedve kell várnunk.
26-27. Megváltásunk teljes megvalósulásáért imádkoznunk is kell. A magunk erejéből azonban nem tudunk helyesen imádkozni. Az Istennek tetsző imádságot a Szentlélek sugalmazza.
28-30. Üdvösségünk végső biztosítéka az isteni előrendelés (predesztináció), amellyel Isten öröktől fogva kiválasztott és üdvösségre vezet minket.
31-39. Az Apostol Isten kegyelmének magasztalásával fejezi be a Krisztusban való megváltásról és megigazulásról szóló tanítást. Ha Isten annyira szeretett minket, hogy egyszülött Fiát odaadta értünk, semmi sem akadályozhatja meg üdvösségünket, senki sem foszthat meg Istennek irántunk való szeretetétől.
36. 
Zsolt. 43,22.