BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI
- Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
- Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.
- Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.
Péld. 2,26.
- De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.
- Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.
- Az életnek útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.
- Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!
- Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
- Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Péld. 6,32.,
Péld. 6,33.
- Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
- Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
- És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
- És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
- Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
- Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.
- Kifolynak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
- Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
- Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
- A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
- És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
- Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ + rendeli.
Jób. 31,4.,
Jób. 34,21.,
Jób. 34,22.,
Jer. 16,18.
- A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.
Zsolt. 7,16.,
Zsolt. 7,17.,
Zsolt. 34,22.
- Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.