JÓB KÖNYVE
- Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
Zsolt. 119,37.
- És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
- A vagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?
Ésa. 66,24.,
Mát. 25,41.
- Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
- Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
- Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
- Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
- Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!
- Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
Péld. 7,8.,
Péld. 7,9.
- Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.
- Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bûn.
3 Móz. 20,10.
- Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.
Péld. 6,26.,
Péld. 6,29.
- Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
- Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
- Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Jób. 34,19.,
Péld. 22,2.
- Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy + szemeit epedni engedtem;
Jak. 1,27.,
Ésa. 10,2.
- És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
Préd. 11,2.
- Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!
Zsolt. 37,26.
- Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
Mát. 25,44.,
Mát. 25,45.,
Ésa. 58,7.
- Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
- Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
- A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
- Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!
Péld. 22,23.,
Zsolt. 17,4.,
Zsolt. 119,120.
- Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
- Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
- Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
- És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
- Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
2 Móz. 22,20.,
5 Móz. 13,12.,
5 Móz. 13,16.
- Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
- (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)
Mát. 5,14.
- Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?
- (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)
- Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:
Zsolt. 32,3.,
Zsolt. 32,5.,
Péld. 28,13.
- Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
- Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
- Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
- Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
- Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
- Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
- Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.