BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31.

  1. Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
    Péld. 19,21., Jer. 10,23.
  2. Minden útai tiszták az embernek a maga szemei elõtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
    Péld. 21,2.
  3. Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
    Zsolt. 37,5., 1 Pét. 5,7.
  4. Mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
    Jób. 21,30., Róm. 2,6., Róm. 2,11.
  5. Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
    Péld. 6,16., Péld. 6,17.
  6. Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bûn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
    Dán. 4,24.
  7. Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
  8. Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
    Péld. 15,16., 1 Tim. 6,6.
  9. Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak járását.
    Péld. 16,1., Péld. 19,21.
  10. Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az õ szája.
    Péld. 16,12., Péld. 31,9.
  11. Az Úré az igaz mérték és mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ.
    5 Móz. 25,13.
  12. Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erõsíttetik meg a királyiszék.
  13. Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az + igazmondót szereti a király.
    Péld. 16,10., Zsolt. 101,6.
  14. A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
  15. A királynak vidám orczájában élet van, jóakaratja olyan, mint a tavaszi esõ fellege.
    Péld. 19,12.
  16. Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
    Péld. 3,13., Péld. 3,15., Zsolt. 119,72.
  17. Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megõrzi az õ útát.
  18. A megromlás elõtt kevélység jár, és az eset elõtt felfuvalkodottság.
  19. Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
    Ésa. 57,15.
  20. A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
    Jer. 17,7., Jer. 17,8.
  21. A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
  22. Életnek kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
    Péld. 13,14.
  23. A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az õ száját, és az õ ajkain öregbíti a tudományt.
  24. Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
  25. Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a halálnak úta.
    Péld. 14,12.
  26. A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az õ szája kényszeríti õt.
  27. A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az õ ajkain mintegy égõ tûz van;
    Péld. 12,17., Jak. 3,6.
  28. A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
  29. Az erõszakos ember elhiteti az õ felebarátját, és nem jó úton viszi õt.
  30. A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot.
  31. Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
  32. Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
    Péld. 15,18.
  33. Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31.