BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31.

  1. Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.
    Jób. 15,21., Jób. 15,22., 3 Móz. 26,36.
  2. Az ország bûne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.
  3. A szegény emberbõl támadott elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esõhöz, mely nem hágy kenyeret.
  4. A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.
  5. A gonoszságban élõ emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.
  6. Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.
    Péld. 19,1.
  7. A ki megõrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.
    Péld. 29,3.
  8. A ki öregbíti az õ marháját kamattal és uzsorával, annak gyûjt, a ki könyörül a szegényeken.
    Préd. 2,27.
  9. Valaki elfordítja az õ fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.
    Zak. 7,11., Zak. 7,13.
  10. A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.
    Péld. 26,27., Préd. 10,8.
  11. Bölcs az õ maga szemei elõtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja õt.
  12. Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.
    Péld. 11,11.
  13. A ki elfedezi az õ vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.
    Zsolt. 32,5., 1 Ján. 1,9.
  14. Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az õ szívét, bajba esik.
  15. Mint az ordító oroszlán és éhezõ medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.
  16. Az értelemben szûkölködõ fejedelem nagy elnyomó is; de a ki gyûlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.
  17. Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa õt.
  18. A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.
  19. A ki munkálja az õ földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.
    Péld. 12,10.
  20. A hivõ ember bõvelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.
    Péld. 20,21.
  21. Személyt válogatni nem jó; mert még egy falat kenyérért is vétkezhetik az ember.
    Péld. 18,5., Péld. 24,23.
  22. Siet a marhakeresésre a gonosz szemû ember; és nem veszi észre, hogy szükség jõ reá.
  23. A ki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvû.
  24. A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.
  25. A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerõsödik.
  26. A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.
  27. A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.
    Péld. 19,17., Péld. 22,9., 5 Móz. 15,7., 5 Móz. 15,10.
  28. Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, + öregbülnek az igazak.
    Péld. 28,12., 2 Kir. 11,20.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31.