BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI
- Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!
- Az embernek minden úta igaz a maga szemei elõtt; de a szívek vizsgálója az Úr.
Péld. 16,2.
- Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.
Ésa. 1,11.,
Ésa. 1,16.,
Hós. 6,6.
- A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bûn.
- A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra van; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre jut.
Péld. 10,4.,
Péld. 13,4.
- A hamisságnak nyelvével gyûjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.
Péld. 10,2.
- Az istentelenek pusztítása magával ragadja õket; mert nem akartak igazságot cselekedni.
Péld. 5,22.,
Jak. 5,1.,
Jak. 5,5.
- Tekervényes a bûnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.
- Jobb a tetõ ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.
Péld. 25,24.
- Az istentelennek lelke kiván gonoszt; és az õ szeme elõtt nem talál könyörületre az õ felebarátja.
- Mikor a csúfolót büntetik, az együgyû lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, õ veszi eszébe a tudományt.
Péld. 19,25.
- Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.
- A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; õ is kiált, de meg nem hallgattatik.
- A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.
- Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedõinek.
Péld. 10,23.
- Az embr, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.
- Szûkölködõ ember lesz, a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!
- Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen büntettetik meg.
Péld. 11,8.
- Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddõdõ és haragos asszonynyal.
Péld. 21,9.
- Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.
- A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.
Péld. 22,9.
- A hõsök városába felmegy a bölcs, és lerontja az õ bizodalmoknak erejét.
Préd. 9,15.,
Préd. 9,17.
- A ki megõrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.
Péld. 18,21.
- A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.
- A restnek kivánsága megemészti õt; mert az õ kezei nem akarnak dolgozni.
Péld. 19,15.,
Péld. 22,13.,
Péld. 26,14.
- Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg adományát.
Zsolt. 37,26.
- Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.
Péld. 15,8.
- A hazug bizonyság elvész; a ki pedig jól figyelmez, örökké szól.
Péld. 19,5.,
Péld. 19,9.
- Megkeményíti az istentelen ember az õ orczáját; az igaz pedig jól rendeli az õ útát.
- Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.
Péld. 19,21.
- Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!
Zsolt. 33,17.