BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI
- A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
- Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
Péld. 11,10.
- A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti + a vagyont.
Péld. 10,1.,
Luk. 15,3.
- A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
- A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
- A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.
- Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen + pedig nem tudja megérteni.
Jób. 29,16.,
Jób. 29,17.,
Luk. 18,2.,
Luk. 18,4.
- A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
- Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
- A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
- Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
Péld. 14,33.
- A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
- A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
Péld. 22,2.
- A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
Péld. 20,28.
- A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.
Péld. 13,24.
- Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
Zsolt. 58,11.,
Zsolt. 91,8.
- Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.
Péld. 29,15.,
Péld. 23,13.,
Péld. 23,14.
- Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
5 Móz. 28,1.,
5 Móz. 28,14.
- Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
- Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!
Péld. 26,12.
- A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.
- A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.
Péld. 26,21.
- Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig + tisztességet nyer.
Péld. 18,12.,
Mát. 23,12.,
Ésa. 66,2.
- A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
3 Móz. 5,1.
- Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
- Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.
Péld. 19,6.
- Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.