A JÁNOS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
- A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
- Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti õket.
- És mikor kiereszti az õ juhait, elõttök megy; és a juhok követik õt, mert ismerik az õ hangját.
- Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
- Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de õk nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
- Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
- Mindazok, a kik elõttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
- Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelõt talál.
- A tolvaj nem egyébért jõ, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bõvölködjenek.
- Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor + életét adja a juhokért.
Ésa. 40,11.,
Ezék. 34,23.,
Ezék. 37,24.,
1 Ján. 3,16.
- A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jõni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
- A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
- Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
Ján. 10,27.
- A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
Ján. 7,29.
- Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebbõl az akolból valók: azokat is elõ kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
Ésa. 49,6.,
Luk. 2,30.,
Luk. 2,32.,
Eféz. 2,12.,
Eféz. 2,13.
- Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
Ésa. 53,12.
- Senki sem veszi azt el én tõlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
- Újra hasonlás lõn a zsidók között e beszédek miatt.
Ján. 7,12.,
Ján. 9,16.
- És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
Ján. 7,20.,
Ján. 8,48.
- Mások mondának: Ezek nem ördöngõsnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
- Lõn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
- És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
- Körülvevék azért õt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
- Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
Ján. 10,38.,
Ján. 5,36.
- De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
- Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem õket, és követnek engem:
Ján. 10,14.
- És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja + õket az én kezembõl.
Ján. 6,39.,
Ján. 17,12.,
Ján. 18,9.,
Róm. 8,34.,
Róm. 8,39.
- Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezébõl.
- Én és az Atya egy vagyunk.
Ján. 17,11.
- Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék õt.
Ján. 8,59.
- Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
- Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
Ján. 5,18.,
Ján. 8,38.,
Ján. 10,33.,
Mát. 26,65.,
Fil. 2,6.
- Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
Zsolt. 82,6.
- Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lõn (és az írás fel nem bontható),
- Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
- Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
- Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, + és én õ benne vagyok.
Ján. 10,25.,
Ján. 14,10.,
Ján. 14,11.,
Ján. 17,21.,
Ján. 17,22.
- Ismét meg akarák azért õt fogni; de kiméne az õ kezökbõl.
- És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János elõször keresztelt vala; és ott marada.
Ján. 1,28.,
Ján. 3,23.
- És sokan menének õ hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felõl mondott, igaz vala.
- És sokan hivének ott õ benne.