ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
- Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
Mát. 5,7.,
Mát. 25,34.,
Mát. 25,40.
- Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
- Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
- Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
Zsolt. 32,5.,
Zsolt. 51,6.
- Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
- Ha látogatni jön be valaki, hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára és beszél.
- Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
- Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
- Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
- De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
- Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
- Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.
- Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen!