ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
- Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam õ belé, törvényt beszél a népeknek.
Mát. 12,17.,
Mát. 12,21.,
Mát. 3,16.,
Mát. 3,17.
- Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
- Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
Ésa. 49,1.,
Ésa. 50,4.
- Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
Ésa. 51,5.
- Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
Csel. 17,25.
- Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megõrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
Ésa. 49,6.,
Jer. 50,5.,
Luk. 2,32.
- Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczbõl kihozzad, és a fogházból a sötétben ülõket.
Luk. 4,48.,
Ésa. 47,5.,
Ésa. 49,9.
- Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsõségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
Ésa. 18,11.
- A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielõtt meglennének, tudatom veletek.
Ésa. 43,19.
- Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
Zsolt. 96,1.,
Zsolt. 33,3.,
Zsolt. 40,4.,
Zsolt. 98,1.,
Zsolt. 144,9.,
Zsolt. 149,1.
- Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kõsziklák lakói, a hegyeknek tetejérõl kiáltsanak.
Zsolt. 97,1.
- Adják az Úrnak a dicsõséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
- Az Úr, mint egy hõs kijõ, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sõt rivalg és ellenségein erõt vesz.
Ésa. 59,16.,
Zsolt. 35,1.,
Zsolt. 35,2.,
Zsolt. 35,3.,
2 Móz. 15,3.
- Régtõl fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülõ nõ nyögök, lihegek és fúvok!
- Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fûvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
- A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom õket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; elõttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és õket el nem hagyom.
Jer. 2,6.,
Jer. 2,31.,
Jób. 30,3.
- Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
Zsolt. 97,7.
- Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
- Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
Ezék. 12,2.,
5 Móz. 32,28.
- Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
Ésa. 6,9.,
5 Móz. 4,32.,
5 Móz. 4,36.,
5 Móz. 29,3.,
5 Móz. 29,4.,
Zsolt. 78,1.,
Zsolt. 105,1.,
Zsolt. 106,1.,
Zsolt. 114,1.
- Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsõségessé.
5 Móz. 4,8.,
5 Móz. 4,32.,
5 Móz. 5,21.,
5 Móz. 5,23.
- De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!
- Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!
Ésa. 42,19.,
Ésa. 42,25.
- Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Õ törvényére?
- Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de õ nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!
Ésa. 10,16.