JÓB KÖNYVE
- Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
- Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
- Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
- Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul?
- Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
- Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
- Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?
- Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
- Ímé, az õ reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
- Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
- Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind az enyém!
- Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
- Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
- Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
- Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
- Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ sem megy.
- Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
- Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
- A szájából szövétnekek jõnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
- Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl.
- Lehellete meggyujtja a holt szenet, és szájából láng lövel elõ.
- Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik.
- Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
- Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ.
- Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
- Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
- Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
- A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
- Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
- Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
- Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
- Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megõszült.
- Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
- Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.