JÓB KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42.

  1. Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
  2. Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
  3. Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
  4. Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul?
  5. Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
  6. Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
  7. Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?
  8. Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
  9. Ímé, az õ reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
  10. Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
  11. Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind az enyém!
  12. Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
  13. Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
  14. Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
  15. Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
  16. Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ sem megy.
  17. Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
  18. Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
  19. A szájából szövétnekek jõnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
  20. Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl.
  21. Lehellete meggyujtja a holt szenet, és szájából láng lövel elõ.
  22. Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik.
  23. Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
  24. Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ.
  25. Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
  26. Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
  27. Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
  28. A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
  29. Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
  30. Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
  31. Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
  32. Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megõszült.
  33. Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
  34. Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42.