ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
- Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
- Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bûne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta õt az Úr keze minden bûneiért.
- Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
Mát. 3,3.
- Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
- És megjelenik az Úr dicsõsége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.
Ésa. 52,10.,
Luk. 3,6.
- Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fû, és minden szépsége, mint a mezõ virága!
- Megszáradt a fû, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fû a nép.
Jób. 14,1.,
Zsolt. 95,5.,
Zsolt. 95,6.,
Zsolt. 103,15.,
1 Pét. 1,24.,
1 Pét. 1,25.,
Jak. 1,10.,
Jak. 1,11.
- Megszáradt a fû, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
- Magas hegyre mej fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!
- Ímé, az Úr Isten jõ hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jõ, és megfizetése Õ elõtte.
Zak. 9,9.,
Mát. 21,5.,
Ésa. 62,2.
- Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyûjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.
Ésa. 66,12.,
Ezék. 34,12.,
Ezék. 34,16.,
Ján. 10,11.,
1 Móz. 33,13.,
4 Móz. 11,12.
- Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyõbe?
Jób. 26,10.,
Jób. 26,13.,
Jób. 38,5.,
Jób. 38,10.,
Péld. 30,4.
- Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Õt, mint tanácsosa?
Róm. 11,34.,
Jób. 11,7.,
Jób. 28,12.,
Jób. 28,21.,
Jób. 28,28.,
1 Kor. 2,16.
- Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Õt, és tanítsa Õt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Õt az értelem útára?
- Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyõben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!
- És a Libánon nem elég a tûzre, és vada sem elég az áldozatra.
Ésa. 66,1.,
Zsolt. 50,8.
- Minden népek semmik Õ elõtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalónak tartja.
Ésa. 40,15.,
Dán. 4,32.,
Jer. 16,16.
- És kihez hasonlítjátok az Istent, és minõ képet készítetek Õ róla?
Csel. 17,29.,
Zsolt. 89,7.,
Jer. 51,15.,
Jer. 51,19.
- A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá;
- A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.
Jer. 10,3.,
Jer. 10,5.
- Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitõl fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?
- Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák elõtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra;
Zsolt. 104,2.,
Zsolt. 113,5.,
Zsolt. 113,6.,
Zak. 12,1.
- Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;
Jób. 12,17.,
Jób. 12,24.,
Dán. 2,21.
- Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Õ csak rájok fuvall, és kiszáradnak és õket, mint polyvát, forgószél ragadja el:
Ésa. 40,7.,
Ésa. 40,8.,
Jób. 8,16.,
Jób. 8,18.
- Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.
- Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Õ, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erõssége miatt egyetlen híjok sincsen.
1 Móz. 1,3.,
1 Móz. 1,18.,
Zsolt. 147,4.,
Zsolt. 147,5.,
Jób. 38,31.,
Jób. 38,37.
- Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!
Ésa. 27,8.,
Ésa. 27,9.,
Ésa. 49,14.,
Ésa. 49,16.,
Jób. 27,2.
- Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!
Zsolt. 90,2.,
Róm. 11,33.,
Róm. 11,34.
- Erõt ad a megfáradottnak, és az erõtlen erejét megsokasítja.
Zsolt. 68,10.,
Mát. 11,28.
- Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
- De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyûk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!
Zsolt. 103,5.,
2 Sám. 1,23.