JÓB KÖNYVE
- Jób pedig folytatá az õ beszédét, és monda:
- Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten õrzött engem!
- Mikor az õ szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
- A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
- Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
- Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
5 Móz. 32,13.
- Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
- Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
- A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
Jób. 29,10.,
Jób. 29,23.
- A fõemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
Jób. 29,9.,
Jób. 29,23.
- Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felõlem.
Jób. 29,12.,
Jób. 29,14.
- Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
- A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
- Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
Ésa. 59,17.,
1 Thess. 5,8.
- A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
- A szûkölködõknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
Péld. 29,16.
- Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
- Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
Zsolt. 34,13.,
Zsolt. 34,15.
- Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
Zsolt. 1,3.,
Zsolt. 112,1.,
Zsolt. 112,3.
- Dicsõségem megújul velem, és kézívem erõsebbé lesz kezemben.
Jób. 29,11.
- Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
- Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
- Mint az esõre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
Jób. 29,9.,
Jób. 29,10.
- Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
- Örömest választottam útjokat, mint fõember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
Jób. 29,9.,
Jób. 29,22.,
Jób. 29,23.