ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Ének. Dávid zsoltára.
- Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is kész.
Zsolt. 57,8.,
Zsolt. 57,9.
- Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
- Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
Zsolt. 18,50.,
Zsolt. 18,51.
- Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!
Zsolt. 36,6.,
Zsolt. 57,10.,
Zsolt. 57,12.
- Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!
- Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
Zsolt. 18,18.
- Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
Zsolt. 110,2.,
Zsolt. 60,8.,
Zsolt. 60,14.
- Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.
1 Móz. 49,8.,
1 Móz. 49,10.
- Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
4 Móz. 24,17.,
4 Móz. 24,18.,
2 Sám. 8,2.
- Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
1 Krón. 18,13.
- Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Zsolt. 18,30.
- Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség!
Zsolt. 108,5.,
1 Sám. 31,1.,
1 Sám. 31,6.
- Istennel hatalmasan cselekszünk, és + õ megtapodja ellenségeinket.
2 Sám. 10,12.,
2 Sám. 10,13.,
Zsolt. 60,11.,
Zsolt. 60,12.