ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
Mát. 22,44.,
Márk. 12,36.,
Luk. 20,42.,
Csel. 2,34.,
Csel. 2,35.,
Zsid. 1,13.
- A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!
- A te néped készséggel siet a te sereggyûjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhébõl leszen ifjaidnak harmatja.
- Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.
Zsid. 5,6.,
Zsid. 6,20.,
Zsid. 7,17.
- Az Úr a te jobbod felõl; megrontja az õ haragja napján a királyokat;
Zsolt. 2,9.,
Zsolt. 2,12.
- Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden fõt.
Jel. 14,14.,
Jel. 16,14.,
Jel. 20,8.
- Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az õ fejét.
Fil. 2,9.,
Zsid. 1,3.,
Zsid. 1,10.,
Zsid. 1,12.