ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
- Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
- A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.
Zsolt. 101,6.
- Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
- Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
Siral. 3,24.
- Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
- Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
Zsolt. 63,7.
- Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem + felõl van, meg nem rendülök.
Zsolt. 28,7.,
Zsolt. 49,16.,
Csel. 2,25.,
Csel. 2,28.,
Zsolt. 109,31.,
Zsolt. 110,5.
- Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
- Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
Zsolt. 86,13.,
Zsolt. 88,6.,
Zsolt. 88,7.,
Zsolt. 116,8.,
Zsolt. 116,9.,
Csel. 2,31.,
Ésa. 53,10.,
Ésa. 53,12.
- Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.
Zsolt. 17,15.