ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
- Ledõl Bél, elesik Nebó, oktalan barmokra kerülnek szobraik, és miket ti hordoztatok, felrakatnak, terhéül a megfáradott állatnak;
Jer. 50,2.,
Jer. 48,1.,
Jer. 51,47.,
Ésa. 45,20.
- Elesnek, összerogynak együtt, nem menthetik meg a terhet; és õk magok fogságba mennek.
- Hallgassatok rám, Jákób háza és Izráel házának minden maradéka, a kiket magamra raktam anyátok méhétõl fogva, és hordoztalak születésetek óta;
Zsolt. 22,10.,
Zsolt. 22,11.,
Zsolt. 71,6.,
Ésa. 63,9.,
2 Móz. 19,4.,
4 Móz. 11,12.,
5 Móz. 1,31.
- Vénségtekig én vagyok az, és megõszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom.
5 Móz. 32,10.
- Kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlõvé? És kivel vettek egybe, hogy hasonlók volnánk?
Ésa. 40,18.,
Ésa. 40,25.
- Kitöltik az aranyat az erszénybõl, és ezüstöt mérnek a mértékkel, és ötvöst fogadnak, hogy abból istent csináljon; meghajolnak, leborulnak elõtte.
- Vállukra veszik azt és hordozzák, majd állványára helyezik és veszteg áll, helyérõl meg nem mozdul, ha kiáltasz is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg.
Jer. 10,5.,
Ésa. 45,20.
- Emlékezzetek meg errõl, és legyetek erõsek, vegyétek eszetekbe, pártütõk!
- Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos.
5 Móz. 32,7.
- Ki megjelentem kezdettõl fogva a véget, és elõre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat;
Zsolt. 33,11.,
Zsid. 6,17.
- Ki elhívom napkeletrõl a sast, meszsze földrõl tanácsom férfiát; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem!
Ezék. 17,2.,
Ezék. 17,3.,
Ezék. 17,12.
- Hallgassatok reám, kemény szívûek, a kik távol vagytok az igazságtól.
- Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik, Sionban lesz szabadításom, és Izráelen dicsõségem.
Ésa. 52,6.,
Jer. 29,10.,
Jer. 44,28.