ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
- Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erõs városunk van nékünk, szabadítását adta kõfal és bástya gyanánt!
Zsolt. 46,2.,
Zsolt. 35,22.
- Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hûség megõrzõje.
Zsolt. 118,19.,
Zsolt. 118,20.,
Jel. 22,14.
- Kinek szíve reád támaszkodik, megõrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik;
Zsolt. 112,7.,
Zsolt. 112,8.,
Zsolt. 111,8.
- Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kõszálunk van.
Zsolt. 62,9.,
Zsolt. 115,11.
- Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;
Ésa. 25,2.,
Ésa. 25,12.
- Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!
- Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.
Péld. 3,6.,
Péld. 11,6.
- Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! Te neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
- Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensõmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
Zsolt. 63,7.,
Zsolt. 77,3.,
Zsolt. 119,55.,
Zsolt. 119,62.,
Zsolt. 139,18.
- Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
- Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tûz emészti meg ellenségeidet.
5 Móz. 32,27.,
Zsolt. 69,10.,
Zsolt. 119,139.,
Ésa. 9,18.
- Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.
Zsolt. 44,5.,
Zsolt. 44,6.
- Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsõítjük neved!
- A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el õket, és eltörléd emlékezetöket.
Jel. 20,5.,
Jel. 20,6.
- Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsõítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.
Ésa. 49,19.,
Ésa. 49,21.,
Ésa. 54,1.,
Ésa. 54,5.,
Ésa. 62,4.,
Ésa. 62,5.
- Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.
- Miként a terhes asszony, a ki közel a szûléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, elõtted olyanok voltunk, Uram!
- Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szûltünk: szabadulása nem lõn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.
Hós. 8,7.
- Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
Ésa. 25,8.,
1 Thess. 4,16.,
Jel. 20,4.,
Jel. 20,5.,
Luk. 14,14.,
Dán. 12,2.
- Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!
- Mert ímé az Úr kijõ helyérõl, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!
1 Móz. 4,10.,
1 Móz. 4,11.,
Jób. 16,18.,
Ezék. 24,7.,
Ezék. 24,8.