JÓB KÖNYVE
- Még mindig csúfot ûznek belõlem! Szemem az õ patvarkodásuk között virraszt.
5 Móz. 29,4.
- Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
- Minthogy az õ szívöket elzártad az értelem elõl, azért nem is magasztalhatod fel õket.
Jób. 32,22.
- A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
- Példabeszéddé tõn engem a népek elõtt, és ijesztõvé lettem elõttök.
- A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
- Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
- Ám az igaz kitart az õ útján, és a tiszta kezû ember még erõsebbé lesz.
- Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jõjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
- Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
- Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
- Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.
- A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
Jób. 1,21.
- Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel?
- Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.