ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
- Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevõk elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elõl ragadtatik el az igaz;
Mik. 7,2.
- Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, a kik egyenes útaikon járának.
Jób. 3,13.,
Jób. 3,15.,
Zsolt. 17,15.,
Zsolt. 73,24.
- És ti közelgjetek ide, szemfényvesztõ fiai, paráznának magva, a ki paráználkodol.
Ésa. 1,4.,
Hós. 2,1.,
Hós. 2,3.
- Ki felett örvendeztek? Ki ellen tátjátok fel szátokat és öltitek ki nyelveteket? nem ti vagytok-é a bûn gyermekei, a hazugságnak magva?
Ésa. 65,5.,
Ésa. 66,5.,
Zsolt. 35,21.,
Zsolt. 22,8.,
Zsolt. 22,14.,
Siral. 2,15.
- A kik lángoltok a bálványokért minden zöld fa alatt, + megöltök gyermekeket a völgyekben, a hegyek hasadékai alatt.
Ezék. 6,13.,
2 Krón. 28,3.,
2 Krón. 33,6.,
Jer. 7,32.,
2 Kir. 16,3.,
2 Kir. 16,4.
- A folyónak sima köveiben van örökséged; azok, azok a te részed, töltöttél nékik italáldozatot is, vivél ételáldozatot és én jó néven vegyem-é ezeket?
1 Sám. 17,40.,
Zsolt. 119,57.,
Zsolt. 16,5.
- Magas és felemelkedett hegyen helyezted ágyadat, fel is menél oda áldozni áldozatot.
Ésa. 65,4.,
Ezék. 16,24.
- Az ajtó és ajtófél mögé tetted bálványjeleidet, és tõlem eltávozván, fölfedted ágyadat, fölmentél rá, és megszélesítéd, és szövetséget szerzél velök, szeretted ágyukat, a merre csak láttad.
- És menél a királyhoz olajjal, és megsokasítád keneteidet, és elküldéd követeidet messze földre, és megaláztad magadat a sírig.
Ezék. 16,36.,
Ezék. 23,16.,
Ezék. 23,40.
- Nagy útadon megfáradál, és még sem mondád: mind hasztalan! erõd megújulását érezéd, így nem levél beteg!
- Kitõl féltél és rettegtél, hogy hazudtál és rólam meg nem emlékezél, szívedre sem vevéd? vagy azért nem félsz engem, hogy hallgatok már régtõl fogva?
- Én jelentem meg igazságodat, és csinálmányaid nem használnak néked.
- Ha kiáltasz: szabadítson meg téged bálványid raja; mindnyájokat szél viszi el, lehelet kapja fel, és a ki bennem bízik, örökségül bírja a földet, és örökli szent hegyemet.
Ésa. 56,4.,
Ésa. 56,5.,
Ésa. 49,8.,
Zsolt. 37,11.,
Zsolt. 69,37.,
Mát. 5,5.
- És szól egy szó: Töltsétek, töltsétek, készítsétek az útat, vegyetek el minden botránkozást népem útáról.
Ésa. 40,3.,
Ésa. 62,10.
- Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívûvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.
Zsolt. 51,19.,
Hós. 6,6.,
Zsolt. 138,6.
- Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek elõttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem.
Zsolt. 10,3.,
Zsolt. 10,9.,
Zsolt. 78,38.,
Zsolt. 78,39.,
1 Móz. 2,7.
- Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem õt, elrejtém magamat és megharagudtam; és õ elfordulva, szíve útjában járt.
Kol. 3,5.,
1 Tim. 6,10.,
Zsolt. 119,36.
- Útait láttam, és meggyógyítom õt; vezetem õt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,
- Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom õt!
Péld. 10,31.
- És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki.
- Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!
Ésa. 48,22.