ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
- Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kõszálra, a melybõl kivágattattatok, és a kútfõ nyílására, a melybõl kiásattatok!
Péld. 15,9.,
1 Tim. 6,11.,
2 Tim. 2,22.,
Ésa. 48,1.
- Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, a ki titeket szûlt, hogy egymagát hívtam el õt, és megáldám és megszaporítám õt.
Zsid. 11,11.,
Zsid. 11,12.,
Ezék. 33,24.,
Malak. 2,15.
- Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!
1 Móz. 2,8.,
1 Móz. 2,10.
- Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tõlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom.
Ésa. 42,6.
- Közel igazságom, kijõ szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket.
Ésa. 2,3.,
Ésa. 2,4.
- Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.
Zsolt. 102,27.,
Zsolt. 103,17.,
Zsolt. 103,20.,
Zsolt. 118,6.,
Mát. 5,18.,
1 Ján. 2,17.,
Ésa. 40,6.,
Ésa. 40,8.
- Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!
Zsolt. 37,31.
- Mert mint a ruhát, moly emészti meg õket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg õket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségrõl nemzetségre!
Ésa. 50,9.,
Ésa. 50,10.
- Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erõt, oh Úrnak karja! kelj föl, mint a régi idõben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte?
2 Móz. 14,28.,
Ezék. 29,3.,
Bir. 5,12.,
Ésa. 43,16.,
Ésa. 43,17.,
Mik. 7,15.
- Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?!
- Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jõnek, és örökös öröm fejökön; vígasságot és örömöt találnak, eltünik a fájdalom és sóhaj!
Ésa. 35,10.,
Zsolt. 126,1.,
Zsolt. 126,2.
- Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertõl? ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fû?!
Ésa. 40,1.,
Ésa. 40,6.
- Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtõdrõl, a ki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, a ki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja?
Zsolt. 104,2.
- Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el:
Zak. 9,11.
- Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, a ki megreszkettetem a tengert és zúgnak habjai; seregeknek Ura az Én nevem?
2 Móz. 14,21.
- És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!
Ésa. 49,2.,
Ésa. 49,3.,
Ésa. 50,4.,
Ésa. 50,5.
- Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl Jeruzsálem, ki megittad az Úr kezébõl haragja poharát; a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd!
Ésa. 52,1.,
2 Kir. 25,1.,
2 Kir. 25,22.,
Ésa. 29,9.,
Jer. 25,10.,
Jer. 49,12.,
Jer. 51,7.,
Siral. 4,21.,
Abd. 1,16.,
Ezék. 23,31.,
Jel. 14,10.
- Nem vala vezetõje minden fiai közül, a kiket szûlt, nem fogta senki õt kézen minden fiai közül, a kiket fölnevelt.
- E kettõ esett rajtad! Kicsoda szánt meg téged? A pusztulás, a romlás, az éhség és a fegyver; miként vígasztaljalak téged?
- Fiaid elájultan ott feküdtek minden utczáknak fejeinél, mint a hálóba esett zerge, megrészegedve az Úr haragjától, Istenednek feddésétõl.
Siral. 2,19.,
Siral. 4,1.,
Siral. 4,2.,
Siral. 4,3.
- Ezért halld meg ezt, szenvedõ, ki részeg vagy, de nem bortól!
Ésa. 29,9.
- Így szól Urad, az Úr, és Istened, a ki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedbõl a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg!
Ésa. 51,17.
- És adom azt nyomorgatóid kezébe, a kik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk te rajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint a minõ az utcza a járóknak!
Ésa. 47,6.,
Ésa. 47,15.,
Zsolt. 129,3.