JÓB KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42.

  1. Felele pedig Jób, és monda:
  2. Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
  3. Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
  4. Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?
  5. Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
  6. Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
  7. Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?
    Zsolt. 73,12., Jer. 12,1.
  8. Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.
  9. Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.
  10. Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
  11. Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.
  12. Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
  13. Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
  14. Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
  15. Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?
  16. Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!
    Jób. 22,18.
  17. Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
    Péld. 13,9., Zsolt. 11,6.
  18. Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
    Zsolt. 1,4., Zsolt. 1,5.
  19. Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
  20. Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
    Ésa. 51,17., Ésa. 51,22., Jer. 25,15.
  21. Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!
  22. Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!
    Róm. 11,34.
  23. Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
  24. Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.
    Péld. 3,8.
  25. Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
  26. Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.
  27. Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
  28. Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
    Jób. 29,25.
  29. Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
  30. Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
  31. Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
  32. Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
  33. Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el elõtte.
  34. Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42.