JÓB KÖNYVE
- Felele pedig, Jób, és monda:
- Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
- Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?
Jób. 16,20.
- Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
- Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?
- Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.
- Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
- Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
- Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
- Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
- Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
Jób. 13,24.,
Jób. 16,9.
- Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Jób. 6,4.
- Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.
Jób. 2,9.,
Zsolt. 38,12.
- Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.
- Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.
Zsolt. 69,9.
- Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
- Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.
Jób. 2,9.
- Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
- Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
- Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
Zsolt. 102,6.,
Siral. 4,8.
- Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
- Miért üldöztök, engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a + testemmel?
Jób. 16,9.,
Jób. 19,20.
- Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
- Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!
- Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
- És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
Zsolt. 17,15.,
Dán. 12,2.,
Csel. 24,15.
- A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
- Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
- Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!