JÁNOS APOSTOLNAK KÖZÖNSÉGES ELSÕ LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.

Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte + meg õt.
Ján. 1,12., Gal. 4,5., Ján. 16,3., Ján. 17,25.
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Õ hozzá; mert meg fogjuk õt látni, a mint van.
Róm. 8,17., 2 Kor. 3,18., Fil. 3,21., Kol. 3,4.
És a kiben megvan ez a reménység Õ iránta, az mind megtisztítja õ magát, a miképen Õ is tiszta.
2 Kor. 7,1.
Valaki a bûnt cselekszi, az a törvénytelenséget cselekszi; a bûn pedig a törvénytelenség.
És tudjátok, hogy õ azért jelent meg, hogy a mi bûneinket elvegye; és õ benne nincsen + bûn.
Ésa. 53,4., Ésa. 53,5., Ésa. 53,9., 1 Tim. 1,15., 1 Pét. 2,22., 1 Pét. 2,24., 2 Kor. 5,21.
A ki õ benne marad, egy sem esik bûnbe; a ki bûnbe esik, egy sem látta õt, sem meg nem ismerte õt.
1 Ján. 5,18., Róm. 6,14.
Fiacskáim! senki el ne hitessen bennetek: a ki az igazságot cselekszi, igaz az, a miként Õ is igaz:
1 Ján. 2,29.
A ki a bûnt cselekszi az ördögbõl van; mert az ördög kezdettõl fogva bûnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.
Ján. 8,44.
Senki sem cselekszik bûnt, a ki az Istentõl született, mert benne marad annak magva; + és nem cselekedhetik bûnt, mivelhogy Istentõl született.
1 Ján. 5,18., 1 Pét. 1,23.
Errõl ismerhetõk meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: a ki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentõl való, és az sem, a ki nem szereti az õ atyjafiát.
1 Ján. 4,8.
Mert ez az üzenet, a melyet kezdettõl fogva hallottatok, hogy szeressük + egymást;
1 Ján. 2,7., 2 Ján. 1,5., Ján. 13,34., Ján. 15,12.
Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól + vala, és meggyilkolá az õ testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az õ cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig igazak.
1 Móz. 4,8., Ján. 8,44., Zsid. 11,4.
Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyûlöl titeket a világ!
Ján. 15,18., Ján. 15,19., Ján. 17,14.
Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. A ki nem szereti az õ atyjafiát, a halálban marad.
1 Ján. 2,9.
A ki gyûlöli az õ atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, a mi megmaradhatna õ benne.
Mát. 5,21., Mát. 5,22.
Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Õ az õ életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.
Ján. 10,11., Ján. 15,13., Róm. 5,8.
A kinek pedig van mibõl élnie e világon, és elnézni, hogy az õ atyjafia szükségben van, és elzárja attól az õ szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete?
Jak. 2,15., Jak. 2,16.
Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.
És errõl ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká õ elõtte a mi szíveinket.
Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud.
Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez;
És akármit kérjünk, megnyerjük tõle, mert megtartjuk az õ parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek elõtte.
1 Ján. 5,14., Zsolt. 10,17., Zsolt. 34,16., Zsolt. 145,19., Péld. 15,29., Jer. 29,12., Mát. 7,8., Mát. 21,22., Márk. 11,24., Luk. 11,9., Ján. 9,31., Ján. 14,13., Ján. 15,7., Ján. 16,23., Jak. 1,5., Jak. 5,16.
Ez pedig az õ parancsolata, hogy higyjünk az õ Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, + a mint megparancsolta nékünk.
Ján. 6,29., Ján. 13,34.
És a ki az õ parancsolatait megtartja, az Õ benne marad és Õ is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekbõl, a melyet nékünk adott. +
Ján. 14,23., 1 Ján. 2,27., Róm. 8,9.