Az Apostolok Cselekedetei
Az Ősegyház elterjedése a pogányok között.
A pogánymisszió kezdetei.
- Kornéliusz látomása. Cezáreában élt akkor egy Kornéliusz nevű
férfi, az itálianak nevezett zászlóalj századosa.
- Jámbor és istenfélő ember volt egész házanépével együtt. Sok
alamizsnát osztott ki a nép között, és állandóan imádkozott Istenhez.
- Egyszer a nap kilencedik órájában egy látomásban tisztán látta, hogy
az Isten angyala belép hozzá és megszólítja: "Kornéliusz!"
- Ő rátekintett és megrémülve kérdezte: "Mi az, uram?" Az így szólt:
"Imádságaid és alamizsnád fölszálltak Isten színe elé s ő
megemlékezett róluk.
- Azért most küldj néhány embert Joppéba, és hivasd ide Simont, akit
másnéven Péternek hívnak.
- Ez egy bizonyos Simon tímárnak a tengerparon fekvő házában
vendégeskedik. (Ő majd megmondja neked mi tévő légy.)"
- A hírhozó angyal távozása után magához hivatott két cselédet és egy
parancsnoksága alatt álló istenfélő katonát.
- Mindent elbeszélt nekik s aztán elküldte a őket Joppéba.
- Péter joppei látomása. Másnap, mikor ezek úton voltak és már
közeledtek a városhoz, Péter körülbelül a hatodik óra felé fölment a
tetőre imádkozni.
- Közben megéhezett s enni szeretett volna. Mialatt ennivalót
készítettek számára, elragadtatásba esett.
- Látta, hogy megnyílik az ég és valami lepedőféle ereszkedik le négy
csücskénél fogva a földre.
- Mindenféle négylábú állat, földi csúszómászó és égi madár volt benne.
"Rajta Péter, szólt hozzá egy hang, öld meg és egyél!"
- "Szó sincs róla Uram, felelte Péter, hiszen sohasem ettem semmi
közönségeset vagy tisztátalant."
- De a hang újból, másodszor is rászólt: "Amit az Isten tisztává tett,
te ne tartsd tisztátalannak!"
- Ez háromszor megismétlődött, s végül a tárgy hirtelen fölemelkedett az
égbe.
- Kornéliusz küldöttei Péterhez érkeznek. Péter még azon
tünődött, mit jelenthet ez a látomás, amelyben része volt, mikor
Kornéliusz küldöttei Simon háza után tudakozódva megálltak a kapu
előtt.
- Hangos szóval érdeklődtek, hogy Simon, más nevén Péter, ott van-e
szálláson.
- Amint tehát Péter a látomáson töprengett, azt mondta neki a Lélek:
"Nézd, három ember keres téged.
- Azonnal menj le hozzájuk. Ne tétovázz, hanem menj el velük, mert én
küldtem őket."
- Erre Péter lement az emberekhez és így szólt: "Én vagyok, akit
kerestek. Mi járatban vagytok?"
- Azok így feleltek: "Kornéliusz százados, aki az egész zsidó lakosság
tanusága szerint derék és istenfélő férfi, egy szent angyaltól intést
kapott, hogy hivasson téged házába és hallgassa meg beszédedet."
- Erre betessékelte a házba és vendégül látta őket.
- Péter meglátogatja Kornéliuszt. Másnap velük együtt útnak
indult.
- Néhány joppéi testvér is velük tartott. Következő nap beértek
Cezáreába. Kornéliusz már várta őket; rokonait és bizalmas barátait
is egybehívta.
- Mikor Péter odaért, Kornéliusz elébe sietett és lábához borulva hódott
előtte.
- Péter azonban fölemelte őt és azt mondta:
"Kelj föl, hiszen én is csak ember vagyok."
- Mikor azután vele beszélgetve beljebb került és ott találta a nagy
számban egybegyülteket, ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk:
- "Tudjátok, mennyire tilos a zsidó embernek, hogy idegenhez
csatlakozzék vagy vele érintkezzék. Nekem azonban Isten tudomásomra
hozta, hogy egy ember sem nevezhető közönségesnek vagy tisztátalannak.
- Ezért ellenkezés nélkül eleget tettem a meghívásnak. Most viszont
szeretném tudni, mi célból hivattatok engem?"
- "Éppen most van négy napja, felelte Kornéliusz, hogy a kilencórai
imádságot végeztem házamban.
- Egyszer csak egy ragyogóruhájú férfi jelent meg előttem és ezt mondta:
- Kornéliusz, Isten meghallgatta imádságodat és megemlékezett
alamizsnáidról.
- Küldj ezért Joppéba és hivasd Simont, akit másnéven Péternek hívnak s
aki Simon tímárnak a tengerparton fekvő házában tartózkodik.
- Tüstént üzentem tehát érted és te voltál olyan szíves és eljöttél.
Most tehát mindnyájan az Úr színe előtt várjuk, hogy meghallgassuk
mindazt, amire neked az Úr megbizatást adott."
- Ekkor Péter így kezdett beszélni: "Valóban el kell ismernem, hogy
Isten nem személyválogató. Ellenkezőleg, bármely nemzethez tartozó
ember kedves előtte, ha eltölti az ő félelme és igaz tetteket visz
végbe.
- Ő Izrael fiai előtt hallatta szavát, amikor békét hirdetett Jézus
Krisztus által, aki a mindenség Ura.
- Ti tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Judeában a János
által hirdetett keresztség után,
- s hogy miként kente föl Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és
csodaerővel; s ez ahol csak megfordult, jót tett és meggyógyította az
ördögtől megszálltakat, mert vele volt az Isten.
- Mi tanui vagyunk mindannak, amit a zsidók földjén és Jeruzsálemben
vett. Őt ugyan keresztfára feszítették és megölték,
- de Isten harmadnapon föltámasztotta és nyilvánvalóan megmutatta,
- ha nem is az egész népnek, hanem az Isten által előre kijelölt
tanuknak, vagyis nekünk, akik vele együtt ettünk-ittunk halottaiból
való föltámadása után.
- Ő megparancsolta nekünk: hirdessük a népnek és bizonyítsuk, hogy ő az,
akit Isten elevenek és holtak bírájául rendelt.
- Valamennyi próféta tanuságot tesz róla, hogy mindaz, aki hisz benne,
általa elnyeri bűnei bocsánatát."
- Péter még ki sem mondta ezeket a szavakat, mikor a Szentlélek leszállt
mindazokra, akik a beszédet hallgatták.
- A zsidó-keresztények, akik Péterrel együtt érkeztek oda, csodálkoztak,
hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad.
- Hallották ugyanis, hogy nyelveken beszélnek és magasztalják az Istent.
- "Meg lehet tagadni azoktól a keresztvizet, szólalt meg ekkor Péter,
akik éppen úgy elnyerték a Szentlelket, mint mi?"
- Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg őket Jézus Krisztus nevében.
Tőle pedig azt kérték, hogy maradjon náluk néhány napig.
3. A nap kilencedik órája du. 3 óra, a jeruzsálemi templomban szokásos délutáni ima ideje (lásd. ApCsel. 3,1 jegyzet).
9. A hatodik óra felé, tehát dél felé.
14-16. A mózesi törvény (3Móz.11. fejezet) különbséget tett az állatok közt, bizonyos állatokat tisztátalanoknak minősített, s ezek érintését vagy fogyasztását tiltotta.
24. Joppé Cézáreától 44 km-re fekszik délre.
27-29. A hívő zsidó kerülte az idegent, vagyis a pogányt, hogy tisztán megőrizhesse hitét és erkölcseit. A joppéi látomás egyébként megértette Péterrel, hogy az Újszövetségben megszűnik a különbség zsidó és pogány közt, és a pogányok éppen úgy eljuthatnak az üdvösségre, mint a zsidók.
44-46. A Szentlélek alászállását a nyelvek adományának külső jele kísérte, mint Pünkösd napján.