Az Apostolok Cselekedetei

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

1. Pál tekintetét a fôtanácsra vetve beszélni kezdett: "Testvérek! Én mind a mai napig tiszta lelkiismerettel éltem Isten akarata szerint."
   
2. Ananiás fôpap erre ráparancsolt a mellette állókra, hogy verjék ôt szájon.
   
3. Pál azonban így vágott vissza neki: "Megver még téged az Isten, te fehérre meszelt fal! Leülsz, hogy a törvény szerint itélkezzél fölöttem, s aztán a törvény ellenére azt parancsolod, hogy üssenek meg."
   Mt. 23,27.
4. A körülállók azonban figyelmeztették: "Az Isten fôpapját szidod?"
   
5. "Nem tudtam testvérek, viszonozta Pál, hogy ô a fôpap. Hiszen az Írás azt mondja: Ne átkozd néped fejedelmét."
   
6. Pál jól tudta, hogy egyik felük a szadduceusok, a másik pedig a farizeusok közül kerül ki. Ezért így kiáltott föl a fôtanács elôtt: "Testvérek, én farizeus vagyok, farizeusok ivadéka! A holtak föltámadásába vetett remény miatt állok a bíróság elôtt."
   
7. Erre a szavára egyenetlenség támadt a farizeusok és a szadduceusok között, s a gyülekezet két táborra szakadt.
   
8. A szadduceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs föltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok viszont mindezt vallják.
   
9. Nagy lárma keletkezett. A farizeusok pártjából fölemelkedett néhány törvénytudó és hadakozva kijelentette: "Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Hátha egy szellem vagy egy angyal szólott hozzá?"
   
10. A vitatkozás egyre inkább elfajult. Ezért az ezredes, attól tartva, hogy Pált széttépik, katonaságot hivatott, hogy ragadja ki közülük és vezesse föl a várba.
    
11. A következô éjszakán az Úr megjelent neki és így szólt: "Légy állhatatos. Ahogy tanuságot tettél rólam Jeruzsálemben, ôgy kell tanuságot tenned Rómában is."
    
12. A zsidók merényletet terveznek. Napkelte után a zsidók közül néhányan összeszövetkeztek és átok terhe alatt kötelezték magukat, hogy se ételt se italt nem vesznek addig magukhoz, amig Pált meg nem ölik.
    
13. Negyvennél többen voltak, akik így összeesküdtek.
    
14. Ezek a következô szavakkal állítottak be a fôpapokhoz és a vénekhez: "Átok terhe alatt köteleztük magunkat, hogy egy falatot sem veszünk a szánkba, amíg Pált meg nem öljük.
    
15. Most tehát a fôtanáccsal együtt jelentsétek az ezredesnek, hogy hozassa ôt elétek, mintha csak tüzetesebben meg akarnátok vizsgálni az ügyet. Mi pedig készen állunk, hogy jövet meggyilkoljuk ôt."
    
16. Pál nôvérének a fia azonban értesült a cselvetésrôl. Bement tehát a várba és tudtára adta Pálnak.
    
17. Pál erre magához hívatta az egyik századost és megkérte: "Vezesd el ezt az ifjút az ezredeshez, mert valami jelentenivalója van számára."
    
18. Az elkísérte az ezredeshez és jelentette: "A fogoly Pál magához hivatott és megkért, hogy vezessem hozzád ezt az ifjút. Valami mondanivalója van számodra."
    
19. Az ezredes kezénél fogva félrevonta és megkérdezte: "Mirôl akarsz engem értesíteni?"
    
20. "A zsidók megállapodtak abban, felelte ô, hogy megkérnek, küldesd Pált holnap a fôtanács elé, mintha csak pontosabban akarnák megismerni az ügyét.
    
21. De te ne higgy nekik. Több mint negyven ember tôrbe akarja csalni. Ezek ugyanis átok terhe alatt kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak, amíg meg nem ölik ôt. Már készen állnak és várják, hogy igéretedet add neki."
    
22. Az ezredes ekkor ezzel a meghagyással bocsátotta el az ifjút: "Egy szóval se említsd senkinek sem, hogy ezeket tudtomra adtad."
    
23. Pált Cezáreába viszik. Azután két századost hivatott magához és ezt az utasítást adta nekik: "Tartsatok készenlétben az éjjel harmadik órájától kezdve kétszáz gyalogost, hogy Cezáreába menjenek, s ezenkivül hetven lovast és kétszáz dárdást.
    
24. Szereljetek föl hátasállatokat is, és ültessétek rá Pált, hogy épségben jusson el Félix helytartóhoz."
    
25. Levelet is írt, mely a következôket tartalmazta:
    
26. "Klaudiusz Liziász üdvözletét küldi Félixnek, a kegyelmes helytartónak.
    
27. A zsidók elfogták ezt a férfit és meg akarták ölni, mire karhatalommal közbeléptem, mert megtudtam, hogy római polgár.
    
28. Meg akartam tudni, hogy milyen vádat hoznak föl ellene, s ezért elvittem ôt a fôtanácsukba,
    
29. Úgy vettem észre, hogy törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádoják, de semmi bűne nincsen, ami miatt halált vagy bilincset érdemelne.
    
30. Mivel pedig azt is jelentették nekem, hogy merényletet terveznek ellene, azonnal hozzád küldtem. A vádlókat is értesítettem, hogy forduljanak hozzád, ha valami keresetük van ellene. Jó egészséget!"
    
31. A katonák tehát a kapott parancs értelmében átvették Pált és elvitték az éj folyamán Antipatriszba.
    
32. Másnap aztán a lovasokat továbbküldték vele, ôk meg visszatértek a várba.
    
33. Azok pedig Cezáreába érve átadták a levelet a helytartónak s Pált is eléje állíttották.
    
34. Az elolvasta a levelet, majd megkérdezte, melyik tartományból való. Mikor megtudta, hogy ciliciai, kijelentette:
    
35. "Majd kihallgatlak, mikor vádlóid is megjelennek." Végül megparancsolta, hogy Heródes várában tartsák ôrizetben.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

5. Kiv. 22,27.

26. Antóniusz Félix helytartó 52-60-ig kormányozta Júdeát.

31. Jeruzsáltemtől Antipatriszig az út 63 km, onnan Cézáreáig 29 km.