Az Apostolok Cselekedetei
- Ikónium, Lisztra és Derbé. Ikóniumban szintén a zsidók
zsinagógájába tértek be, s olyan eredménnyel prédikáltak, hogy zsidók
és pogányok tömegesen fogadták be a hitet.
- A hitetlen zsidók azonban fölkeltették a pogányok rosszindulatát
testvéreikkel szemben.
- Mégis hosszabb ideig ott maradtak, bátran szólva az arról, aki maga
tett bizonyságot kegyelmet hirdető tanítása mellett azzal, hogy
általuk csodajeleket művelt.
- A város lakóssága két pártra szakadt, mivel némelyek a zsidókkal,
mások pedig az apostolokkal tartottak.
- Végül a pogányok, valamint a zsidók vezetőikkel együtt támadásra
készültek, hogy bántalmakkal illessék és megkövezzék őket.
- Ők azonban megtudták ezt és elmenekültek Likaónia városaiba: Lisztrába
és Derbébe, s ezek környékére.
- Ott hidették az evangéliumot.
- Lisztrában élt akkor egy ember, aki nem tudott a lábára állni. Béna
volt ugyanis születésétől fogva és még soha egy tapodtat sem tett.
- Ez hallgatta Pál beszédét, ő pedig rá tekintett és látta rajta, hogy
elegendő hite van arra, hogy meggyógyuljon.
- Hangosan rákiáltott tehát: "Állj egyenesen a lábadra!" Az talpra
ugrott és járni kezdett.
- Mikor a tömeg látta, bogy Pál mit művelt, likaóniai nyelven
fölkiáltott: "Istenek szálltak le hozzánk emberi formát öltve!"
- Barnabást Jupiternek nevezték el, Pált pedig, minthogy ő vitte a szót,
Merkúrnak.
- Sőt a város előtt álló Jupiter-templom papja bikákat és koszorúkat
hozatott a kapuk elé, és a tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni.
- Amint Barnabás és Pál apostol meglátta ezt ruhájukat megszaggatva a
tömeg közé rohantak.
- "Emberek, mit csináltok? - kiáltották. Mi is hozzátok hasonló halandó
emberek vagyunk, s éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a
bálványoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget, a földet és a
tengert alkotta, s mindazt, ami csak bennük van.
- Ő az előző korszakban megengedte, hogy a pogányok mind a maguk útját
kövessék.
- Bár akkor sem maradt bizonyíték nélkül, mert jót cselekedett: az égből
esőt és termékeny időt küldött számotokra, s bőven adott eledelt és
szívderítő italt."
- Még ezekkel a szavakkal is alig bírták lecsillapítani a tömeget, hogy
áldozatot ne mutasson be nekik.
- Néhány zsidó azonban utánuk jött Antióhiából és Ikóniumból. Ezek a nép
megnyerése után megkövezték Pált, majd abban a hitben, hogy meghalt, a
városon kívülre vonszolták.
- De mikor a tanítványok köréje gyűltek, fölkelt és bement a
városba. Másnap aztán Barnabással együtt útrakelt Derbébe.
- Ebben a városban is hirdették az evangéliumot és sok tanítványt
toboroztak.
- Az első missziós körút betejezése. Ezután visszafordultak
Lisztrába, Ikóniúmba és Antióhiába.
- Erőt öntöttek a tanítványok lelkébe, buzdították őket, hogy tartsanak
ki a hitben, mert "sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten
országába."
- Minden egyház élére preszbitereket rendeltek és végül imádság és böjt
között az Úr oltalmába ajánlották őket, akinek hívei lettek.
- Piszidián keresztülhaladva Pamfíliába jutottak,
- majd pergei igehirdetésük után lementek Attáliába.
- Innét aztán Antióhiába hajóztak, ahonnan Isten kegyelmének ajánlva a
most elvégzett munka teljesítésére rendelték őket.
- Megérkezésük után összehívták az egyházat és elbeszélték, mi mindent
tett velük az Isten, s hogyan tárta föl a pogányok előtt a hit
kapuját.
- Ezután jóideig a tanítványok körében tartózkodtak.
1. Ikónium abban az időben Likaónia fővárosa, kereskedelmi központ.
7. Lisztra városa Ikóniumtól délre, hat óra járás, Derbé további tízórányira délkeletre.
12. A magas termetű Barnabást a görög-római mítosz főistenének, Zeusznak (Jupiter) nézték, az alacsonyabb Pált pedig, mivel ő vitte a szót, Jupiter tolmácsának és kísérőjének, Hermésznek (Merkúr).
23. A presbiterek itt már elsősorban nem az egyházak idősebb tagjai, hanem azok az egyházi emberek, akik az istentiszteletet vezették és a híveket oktatták.
24. Attália kikötőváros Pergétől délnyugatra.