Az Apostolok Cselekedetei
Vita a mózesi törvény kötelező erejéről.
- Az apostoli zsinat Néhányan, akik judeából érkeztek oda, így
tanították a testvéreket: "Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye
szerint, nem üdvözülhettek."
- Mivel pedig Pál és Barnabás élénken ellenkeztek és vitába szálltak
velük, elhatározták, hogy Pál és Barnabás, s még néhányan a többiek
közül menjenek föl Jeruzsálembe az apostolokhoz és a preszbiterekhez e
vitás kérdés ügyében.
- Így tehát az egyház utasítására útnak indultak. Fönicián és Szamarián
való átutazásuk alkalmával elbeszélték a pogányok megtérését és ezzel
nagy örömet szereztek az összes testvéreknek.
- Mikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egyház, az apostolok és a
preszbiterek szívesen fogadták őket. Ők pedig elbeszélték, mi mindent
művelt általuk az Isten.
- Erre azonban fölállt néhány a farizeusi szektából megtért hívő és
kijelentette: "Körül kell metélni őket és rájuk kell parancsolni, hogy
tartsák meg Mózes törvényét."
- Erre az apostolok és preszbiterek összegyűltek a kérdés
megvizsgálására.
- A heves vitatkozás során Péter szólásra emelkedett: "Testvéreim!
Tudjátok, hogy Isten már hosszabb ideje kiválasztott közületek, hogy a
pogányok az én számból hallják az evangélium szavát és a hitre
térjenek.
- A szíveket vizsgáló Isten kinyilvánította akaratát, mikor nekik éppen
úgy megadta a Szentlelket, mint nekünk,
- és nem tett különbséget köztünk s köztük, mikor a hit által szívüket
megtisztította.
- Most tehát mit kísértitek az Istent azzal, hogy azt az igát akarjátok
a tanítványok nyakára tenni, amelyet sem atyáink, sem mi nem birtunk
elviselni?
- Ellenkezőleg a mi hitünk az hogy Urunk Jézus (Krisztus) kegyelme által
üdvözülünk, és éppen így ők is."
- Erre az egész gyülekezet lecsillapodott, s meghallgatta Barnabást és
Pált, amint elbeszélték, milyen sok csodás jelet művelt általuk Isten
a pogányok között.
- Mikor elhallgattak, Jakab szólalt föl: "Testvéreim, hallgassatok meg
engem!
- Simon elbeszélte, hogyan mutatta meg ezelőtt Isten, hogy a pogányok
közül akar magának népet választani.
- Ezzel megegyeznek a próféták szavai. Azt mondja ugyanis az Írás:
- Ezek után újjáépítem Dávid leomlott sátrát,
Omladékait újjáépítem és helyreállítom,
Hogy a többi ember is keresse az Urat,
Valamint minden nép, melyet rólam neveznek el.
- Az Úr mondja ezt és meg is teszi. Ez az ő örök határozata. Ezért
véleményem szerint nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül
tértek meg Istenhez.
- Azt azonban írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól eredő
megfertőződéstől, a törvénytelen házasságtól, a fojtott állattól és
vértől.
- Mózesnek ugyanis minden városban régtől fogva van hirdetője, hiszen
minden szombaton olvassák a zsinagógában."
- A jeruzsálvmi határozat. Ekkor az apostolok és a preszbiterek
az egész egyházzal együtt elhatározták, hogy néhányat kiválasztanak
maguk közül, és Pállal meg Barnabással Antióhiába küldik őket:
mégpedig Júdást, másnéven Barzabást, és Szilást, akik vezető szerepet
töltöttek be a testvérek közt.
- Ezt az írást küldték velük: "Az apostolok és preszbiterek testvéri
üdvözletüket küldik az Antióhiában, Sziriában és Ciliciában élő,
pogányok közül származó testvéreknek.
- Hallottuk, hogy néhány közülünk való, megbizatásunk nélkül tanítva
megzavar titeket és földúlta lelketeket.
- Ezért megállapodásra jutva jónak láttuk, hogy kiválasszunk és hozzátok
küldjünk egy-két férfit a számunkra igen kedves Pállal és Barnabással,
- akik egészen a mi Urunk Jézus Krisztusnak szentelték magukat.
- Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik ugyanezeket személyesen
élőszóval is tudtotokra adják. A szentlélek és mi magunk azt tartottuk
helyesnek, hogy a következő szükséges dolgokon kívül semmi más terhet
ne rakjunk rátok.
- Tehát tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől a
fojtott állattól és a törvénytelen házasságtól: Ha ezektől őrizkedtek,
helyesen cselekedtek. Üdvözlünk titeket!"
- A határozat kihirdetése. Azok tehát útrabocsátásuk után
lementek Antióhiába. Itt egybegyüjtötték a közösséget és átadták a
levelet.
- Azok örömmel olvasták a vígasztaló sorokat. Júdás és Szilás, akik
maguk is próféták voltak, sok beszédben buzdították és erősítgették a
testvéreket.
- Hosszabb ottartózkodás után békében elváltak a testvérektől és
visszatértek megbízóikhoz.
- (Szilás mégis úgy gondolta, hogy jobb lesz ha ottmarad. Így aztán
Júdás egyedül ment el Jeruzsálembe.)
- Pál és Barnabás viszont Antióhiában maradt, s a többiekkel együtt
tanították és hirdették az Úr igéjét.
Szent Pál másodig útja.
- Antióhiától Troászig. Bizonyos idő múltán Pál így szólt
Barnabáshoz: "Menjünk vissza és nézzünk utána, hogy megy a soruk a
testvéreknek azokban a városokban, ahol hirdettük az Úr igéjét."
- Barnabás magával akarta vinni a Márknak nevezett Jánost is.
- Pál azonban azon a véleményen volt, hogy ne vigyék megint magukkal,
mert Pamfiliában elhagyta őket, és nem ment velük a munkába.
- Így nézeteltérés támadt köztük s elváltak egymástól.
- Barnabás Márk kíséretében Ciprusba hajózott,
- Pál viszont Szilást válassztotta, s azután a testvérektől az Úr
kegyelmébe ajánlva útnak indult.
- Bejárta Szíriát és Ciliciát, s megszilárdította az
egyházakat. (Meghagyta nekik, hogy tartsák meg az apostolok és
preszbiterek rendelkezéseit.)
1. A körülmetélés az Ószövetségben az Istennel kötött szövetség és a választott néphez való tartozás jele volt. A farizeusokból lett keresztények a körülmetélés követelményével a zsidó nép közösségébe akarták kényszeríteni a pogányokból megtért keresztényeket, s kötelezni akarták őket a mózesi törvény megtartására, mintha különben nem részesülhettek volna a messiási üdvösségben. Ezek a "zsidózók" voltak később is Pál legnagyobb ellenfelei és munkájának akadályozói.
7-9. Péter apostol Kornéliusznak és háza népének megtérésére hivatkozik (lásd 10. fejezet). A Szentlélek alászállása nyilvánvalóvá tette Isten akaratát: meg kellett keresztelni őket, anélkül, hogy körülmetélkedtek volna.
10-11. Az üdvösség nem az ószövetségi törvény megtartásából, hanem a jézusi megváltásba vetett hitből származik. Az Isten törvényének megtartásához szükséges kegyelmet ez a hit közvetíti.
16-17. Jakab apostol Ámosz prófétára hivatkozik (Ám. 9,11-12). Dávid sátra Dávid országa, melyet a messiás újjáépít.
20. Jakab apostol azt kívánja, hogy a pogányokból megtért keresztények némely dologban legyenek tekintettel a zsidókeresztényekre és kerüljék azt, ami azokat leginkább megbotránkoztatja: a bálványoknak áldozott hús evését, a törvénytelen együttélést s a fojtott állatok húsának és vérének fogyasztását.
22. Szilásról vagy Szilvánuszról lásd ApCsel. 16,37 és 2Kor. 1,19; 1Tessz. 1,1; 2Tessz. 1,1; 1Pt. 5,12.
38. Pál attól tartott, hogy Márk ismét megtorpan az apostoli úton, lásd ApCsel. 13,13.