Az Apostolok Cselekedetei

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

  1. A hajóút elsô szakasza. Mikor megtörtént a döntés, hogy hajón indulunk Itáliába, Pált és még több foglyot átadtak az Auguszta zászlóalj Júliusz nevű századosának.
  2. Egy adramitteni hajóra szálltunk föl, amely az ázsiai kikötôk felé tartott, és kifutottunk a tengerre. Velünk tartott a tesszalonikai macedón Arisztarhusz is.
  3. Másnap megérkeztünk Szidonba. Júliusz emberségesen bánt Pállal és megengedte, hogy fölkeresse barátait, s hogy azok gondját viselhessék.
  4. Innen továbbindulva az ellenszél miatt Ciprus tulsó partja mellett hajóztunk el,
  5. majd a ciliciai és pamfiliai tengeren keresztülhaladva a liciai Mirába érkeztünk.
  6. A százados itt egy Itáliába induló alexandriai hajóra talált, s arra szállított át minket.
  7. Hajónk több napon át lassan haladt elôre, s csak nagy nehezen jutottunk el Knidusz elé. Mivel a szél gátolt minket, Szalmóné táján Kréta alá hajóztunk.
  8. Üggyel-bajjal haladtunk a partok mellett s végül egy Jókikötônek nevezett helyhez értünk. Ennek közelében fekszik Lászája városa.
  9. Az idó igen eljárt, és a hajózás már nem volt biztonságos, hiszen a böjt is elmúlt már. Ezért Pál figyelmeztette ôket:
  10. "Emberek, látom, hogy a hajózás kezd gyötrelmessé és, nemcsak a rakományra és hajóra, hanem a mi életünkre nézve is, veszélyessé válni."
  11. A százados azonban inkább bizott a kormányosban és a hajó gazdájában, mint Pál szavaiban.
  12. A kikötô sem volt alkalmas a telelésre, ezért aztán a többség abban a tervben állapodott meg, hogy elhajózunk onnét, és amennyiben lehetséges, Fônixbe tartanak és ott telelnek. Ez egy krétai kikötô, amely védelmet nyújt a délnyugati és északnyugati széllel szemben.
  13. Tengeri vihar. Gyönge déli szél fújt, ezért azt gondolták, hogy tervüket végre tduják hajtani. Fölvonták tehát a horgonyt, és tovább indultak Kréta mentén.
  14. Kisvártatva azonban az Euraquilónak nevezett forgószél csapott le ránk.
  15. Belekapott a hajóba, úgyhogy nem tudtunk a széllel szemben tovább haladni. Föladtuk a harcot, s a szél elragadott minket.
  16. Mikor elfutottunk egy Klauda nevű kis sziget mellett, alig tudtuk megmenteni a csónakot.
  17. Miután mégis fölhúzták, védôintézkedést alkalmaztak: körülkötözték a hajót, s mivel attól tartottak, hogy a Szirtiszre vetôdnek, lebocsátották a lassítót és így haladtak tovább.
  18. A rettenetes vihar hányt-vetett minket, s ezért másnap a rakomány egy részét a tengerbe dobták.
  19. Harmadnapon pedig saját kezükkel kidobálták a hajófölszerelést.
  20. Több napon át sem a nap, sem a csillagok nem tüntek föl, a nagy vihar pedig folyton dühöngött: így hát oda volt már megmenekülésünk minden reménye.
  21. Mikor már az étel sem kellett, Pál ezekkel a szavakkal lépett hozzájuk: "Emberek! Rám kellett volna hallgatnotok: nem lett volna szabad elindulni Kréta alól, s ilyen veszélyt és kárt venni a nyakunkba.
  22. De most arra biztatlak titeket, ne vesszétek el bizalmatokat, mert emberéletben nem lesz veszteség, csak a hajó megy tönkre.
  23. Az éjjel ugyanis megjelent elôttem annak az Istennek az angyala, akié vagyok és akinek szolgálok, és ezt közölte velem:
  24. Ne félj Pál! Neked meg kell jelenned a császár elôtt, ezért Isten a kedvedért megkiméli mindazokat, akik veled utaznak.
  25. Bízzatok hát emberek, mert én hiszek Istenben, hogy minden úgy történik, ahogy közölte velem.
  26. Valami szigetre kell kivetôdnünk."
  27. Hajótörés. Már a tizennegyedik éjszaka szakadt ránk, mióta az Adrián hajóztunk, mikor a hajósoknak éjféltájban az a sejtésük támadt, hogy valamilyen szárazföldhöz közeledünk.
  28. Erre lebocsátották a mélységmérôt és húsz ölet mértek, kevéssel odább ismét lebocsátva tizenöt ölet mértek.
  29. Aztán attól tartva, hogy szirtek közé sodródunk, a hajó faráról négy horgonyt eresztettek le, és sóvárogva várták a hajnalhasadást.
  30. A hajósok meg akartak szökni a hajóról, ezért azzal az ürüggyel, mintha a hajó orráról akarnának horgyony kivetni, arra készültek, hogy a csónakot tengerre bocsássák.
  31. Pál azonban figyelmeztette a százados és a katonákat: "Ha ezek nem maradnak a hajón, ti nem menekülhettek meg."
  32. Erre a katonák elvágták a csónakot tartó köteleket s hagyták hogy kiessék.
  33. Mikor pirkadni kezdett, Pál mindnyájukat kérte, hogy vegyenek magukhoz valami táplálékot. "Ma már a tizennegyedik napja, hogy étlen vesztegeltek, és semmit sem vesztek magatokhoz.
  34. Ezért nagyon kérlek titeket, vegyetek magatokhoz valami táplálékot, az javatokra szolgál. Egyikteknek sem vész el még a hajaszála sem a fejérôl."
  35. Ezeket mondva kezébe vette a kenyeret, mindnyájuk szeme láttára hálát adott Istennek, majd megtörte és enni kezdett.
  36. Erre mindnyájan megnyugodtak s szintén vettek magukhoz eledelt.
  37. Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón.
  38. Majd mikor jóllaktunk az étellel, úgy könnyítettek a hajón, hogy a gabonát a tengerbe hányták.
  39. Mikor aztán megvirradt, nem ismerték föl a szárazföldet, de észrevettek egy öblöt, amelynek lapos partja volt. Gondolták, hogy ha lehetséges, erre futtatják föl a hajót.
  40. A horgonyokat eloldották és hagyták a tengerbe veszni, egyben meglazították a kormányrúdak köteleit is. A vezérvitorlát fölhúzták a szél fúvásának irányában, és így igyekeztek a part felé.
  41. Egy földnyelv elé érkezve ráhajtották a hajót. A hajó orra ugyan megakadt és mozdulatlan maradt, a tatja azonban kezdett szétmállani az erôs hullámverés következtében.
  42. A katonák akkor elhatározták, hogy megölik a foglyokat, hogy valamelyik ki ne ússzék és meg ne szökjék.
  43. A százados azonban meg akarta menteni Pált, s ezért megtiltotta tervük megvalósítását. Megparancsolta tehát, hogy elôször azok szálljanak ki, akik tudnak úszni, és igyekezzenek kijutni a szárazra.
  44. A többieket pedig úgy vitték ki: némelyeket deszkákon, másokat a hajó roncsain. Így aztán mindenki épségben kijutott a partra.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

2. Adramitten Kis-Ázsia egyik nyugati kikötővárosa. A Vulgáta összecseréli az afrikai Adrumetum nevű kikötővárossal. A többes szám első személyből kitűnik, hogy Lukács az apostol kíséretében van.

3. Szidon városa még a palesztinai tengerparton van.

5. Míra Kis-Ázsia forgalmas déli kikötője. A Vulgátába tévedésből Lisztra került.

7. Knídosz Kis-Ázsia délnyugatra kinyúló fokán, Görögországgal szemben épült.

9. A böjt az engesztelés napi (hosszúnapi) böjt, szeptember végén vagy október elején. Október végétől március elejéig a téli viharok miatt veszélyes volt a Földközi-tengeren a hajózás.

12. Főnix Kréta déli partjának egyetlen nagyobb kikötője.

16. Klauda szigete Kréta alatt Főnixtől délre van.

17. Szirtisz Krétával szemben, a zátonyos észak-afrikai partvidék.

27. Az ókorban a Jón-tengert nevezték Adriának.

28. Húsz öl 37 méter; tizenöt öl 28 méter.