Az Apostolok Cselekedetei
Szent Pál első missziós útja.
Barnabást és Sault útra küldik. Az antióhiai egyházban több
próféta és tanító volt, például Barnabás, a Nigernek nevezett Simeon,
a cirenei Lúciúsz, továbbá Manaén, aki Heródes negyedesfejedelemmel
együtt nevelkedett, és Saul.
- Mikor egy alkalommal istentiszteletet végeztek és böjtöt tartottak, a
Szentlélek így intézkedett: "Rendeljétek Barnabást és Sault arra a
munkára, amelyre szántam őket."
- Erre böjtöt tartottak és imádkoztak, majd rájuk tették kezüket s útra
bocsátották őket.
- Pál és Barnabás Ciprus szigetén. Ők tehát a Szentlélektól
küldve lementek Szeleukiába és onnan áthajóztak Ciprusba.
- Szalamiszbe érve a zsidó zsinagógában hirdették Isten igéjét.
- János is segítséqükre volt. Mikor bejárták Páfuszig az egész szigetet,
találkoztak egy Barjézu nevű zsidó varázslóval és hamis prófétával.
- Ez a jószándékú Szergiusz Paulusz helytartó kiséretéhez tartozott, aki
magához kérette Barnabást és Pált, mert hallani kívánta az Isten
igéjét.
- De Elimász, vagyis a varázsló - a neve ugyanis ezt jelenti -
akadékoskodott és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittel.
- Saul, másnéven Pál azonban SzentIélekkel eltelve rászegezte tekintetét
és így kiáltott:
- "Te minden csalárdsággal és álnoksággal terhes ördögfia, minden
igazság ellensége, hát nem hagyod abba az áskálódást az Úr egyenes
útja ellen?
- Ezért most az Úr keze rád nehezedik: megvakulsz és egy ideig nem látod
a napvilágot." Tüstént vak sötétség szakadt rá, és botorkálva
keresgélte, hogy valaki kezét nyujtsa neki.
- A történtek láttára a helytartó hívő lett, mert egészen lenyügözte az
Úr tanítása.
- Az apostolok a piszidiai Antióhiában. Pál Es utitársai
Páfuszból tengerre szállva a pamfiliai Pergébe jutottak.
- János azonban elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe. Ők viszont
Pergéből tovább utazva a piszidiai Antióhiába érkeztek. Egy szombati
napon aztán betértek a zsinagógába és helyet foglaltak.
- A törvény és a próféták olvasása után a zsinagóga előljárói hozzájuk
küldtek ezzel a kéréssel: "Testvérek, ha volna néhány buzdító szavatok
a néphez, csak beszéljetek!"
- Ekkor Pál fölemelkedett és kezével csöndet parancsolva beszélni
kezdett:
- "Izraelita férfiak, s ti istenfélők, figyeljetek!
- Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és az egyiptomi
tartózkodás idején nagy néppé tette őket.
- Majd hatalmas karjának oltalma alatt kivezette őket onnan és negyven
esztendőn keresztül gondjukat viselte a pusztában.
- Hét nemzetet pusztított el Kánaán földjén, és földjüket birtokukká
tette.
- Mindez körülbelül négyszázötven évig tartott. Ezután egészen Sámuel
prófétáig bírákat adott nekik.
- Ettől fogva királyt kivántak, s ezért Isten negyven esztendőre Sault,
Kisz fiát adta nekik Benjamin törzséből.
- Később ennek eltávolítása után Dávidot emelte királyukká. Róla így
nyilatkozott: Jessze fiában, Dávidban szívem szerint való férfire
találtam, aki minden akaratomat teljesíti.
- Igéretéhez híven az ő utódaiból támasztotta Isten Izrael üdvözőtőjét
Jézust,
- akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael
egész népének.
- János pályafutásának bevégzésekor kijelentette: Nem az vagyok, akinek
engem tartotok. De jön már utánam az, akivel szemben még arra sem
vagyok méltó, hogy saruját leoldjam a lábáról.
- Testvéreim! Abrahám nemzetségének fiai és köztetek lévő istenfélők!
Ez az üdvösséget hozó hír nekünk szól.
- Igaz, Jeruzsálem lakói és előljárói nem ismerték el őt, itéletükkel
azonban csak beteljesítették a prófóták szavát, amelyet minden
szombaton olvasnak;
- mert bár semmi halálbüntetésre méltót nem találtak benne, Pilátustól
mégis kivégeztetését követelték.
- Mikor pedig mindent elvégeztek, ami meg volt írva róla, levették a
keresztfáról és sírba fektették.
- Isten azonban harmadnapon föltámasztotta halottaiból,
- és ő jónéhány napon keresztül megjelent azoknak, akik vele együtt
mentek föl Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanuságot tesznek róla a
nép előtt.
- Mi is ezt az örvendetes hírt hirdetjük nektek: Isten atyáinknak tett
igéretét nekünk,
- az ő gyermekeiknek teljesítette azáltal, hogy föltámasztotta Jézust.
Ez van megírva a második zsoltárban:
Az én Fiam vagy,
Én ma szültelek.
- Azt pedig, hogy föltámasztotta halottaiból, úgy hogy többé már nem tér
vissza az enyészetbe, így mondta meg:
- Nektek váltom be a Dávidnak szóló szent igéretet. Másutt meg így szól:
Nem hagyod hogy rothadás érje szentedet,
- Dávid ugyanis bár a maga idejében Isten akaratának szolgált, meghalt;
eltemették atyái mellé és bizony elrothadt.
- De azt, akit Isten (halottaiból) föltámasztott, nem érte rothadás.
- Vegyétek tudomásul, testvéreim, hogy ő általa a bűnök bocsánatát
hirdetjük nektek. Mindattól, amitől Mózes törvénye által nem
nyerhettétek el a megigazulást,
- Ő általa megigazul mindenki, aki hisz.
- Ügyeljetek ezért, hogy be ne teljesedjék rajtatok a próféták mondása:
- Ide nézzetek, ti önteltek,
Csodálkozzatok és semmisüljetek meg!
Olyan művet hajtok végre napjaitokban,
Hogy el sem hiszitek, ha valaki elbeszéli nektek."
- Kifelé menet megkérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek
ezekről a dolgokról.
- Sőt mikor a zsinagóga szétoszlott a zsidók és az istenfélő prozeliták
közül sokan követték Pált és Barnabást. Azok pedig hozzájuk szólva
buzdították őket, hogy tartsanak ki Isten kegyelmében.
- A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűlt, hogy
hallja az Isten igéjét:
- Mikor azonban a zsidók meglátták a nagy tömeget, féltékenység fogta el
őket és rágalmakat szórva akarták meghazudtolni Pál szavait.
- Pál és Barnabás azonban nyilt bátorsággal kijelentették: "Először
nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét. De mivel visszautasítjátok azt
és nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, most a
pogányokhoz fordulunk.
- Az Úr ugyanis ezt a parancsot adta nekünk: A pogányok világosságává
tettelek, hogy üdvésségük légy egészen a föld végső határáig."
- A pogányok ennek hallatára örvendezve magasztalták az úr igéjét.
Hittek is mindazok, akik az örök életre voltak rendelve.
- Az Úr igéje így az egész vidéken elterjedt.
- A zsidók azonban fölbujtatták az előkelő istenfélő asszonyokat és a
város előljáróit, s üldözést szítva Pál és Barnabás ellen,
kiutasították őket arról a vidékről.
- Azok erre lerázták feléjük lábuk porát és Ikóniumba mentek.
- A tanítványokat pedig a Szentlélek öröme töltötte el.
1. A prófétákról lásd 
ApCsel. 11,27 jegyzet. Heródes negyedes fejedelem az evangéliumokból ismert Heródes Antipász (lásd Lk. 3,1).
3. A kézrátétel a kegyelem és a lelki hatalom közlésének jelképe és eszköze. Indulásuk 46-ban volt.
4. Szeleukia Antiochia kikötővárosa volt a Földközi-tenger szíriai partján.
5. Szalamisz kikötőváros Ciprus szigetének keleti részén.
6. Páfosz Ciprus nyugati partján épült. Ott volt a római helytartó székhelye.
7. Mivel Ciprus szigete Kr. u. 32-től szenátusi tartomány lett, Szergiosz Paulosz nem császártól kinevezett prokurátor, hanem szenátustól választott helytartó (prokonzul) volt.
8. Elimász nem személynév, hanem a föníciai elim-ből csillagjóst jelent.
9. Saul mint római polgár a latin eredetű Pál nevet is viselte, a pogányok között végzett missziós munkája leírásánál Lukács ezt használja.
13. Pergé Pamfília tartományának egyik városa, Kis-Ázsia déli partvidékén (lásd ApCsel. 12,12 és ApCsel. 15,38). A János név Márk evangélista második neve. Visszatérése miatt Pál neheztel rá.
14. Ez az Antióchia különbözik a hasonló nevű szíriai várostól, és Pergétől északra, Pizídia tartományának hegyei közt fekszik.
16. Az istenfélőkről lásd ApCsel. 2,11 jegyzet.
22. 
Zsolt. 88,21; 1Kir. 13,14.
33. Zsolt. 2,7.
34-37. A Dávidnak szóló szent ígéret, melyre az itt idézett Isa.53,3 is hivatkozik, azt biztosítja, hogy a Dávid király családjából származó Messiás uralma örökké megmarad (2Kir. 7,12-13), ha Krisztus örök uralomra hivatott, teste nem enyészhet el (lásd ApCsel. 2,29-32).
38. A messiási üdvösség bűnbocsánatot és kegyelmi életet ad, ezt a mózesi törvény nem adhatott.
41. Hab. 1,5.
47. Izajás próféta szavai (Esa. 49,6).
51. Az Úr utasítása szerint, lásd Mk. 6,11; Lk. 10,11.