Az Apostolok Cselekedetei
Az ősegyház a zsidó környezetben
A jeruzsálemi egyház
- A Szentlélek eljövetele. Mikor elérkezett a pünkösd napja,
mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen.
- Hirtelen, mintha csak heves szélvész közeledett volna, zaj támadt az égből
és egészen betöltötte a házat, ahol összegyűltek.
- Majd pedig szétoszló, tüzes nyelvek lobbantak föl előttük és leereszkedtek
mindegyikükre.
- Valamennyien elteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek
beszélni, úgy, amint a Szentlélek szólásra indította őket.
- Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből tartózkodtak
istenfélő zsidók Jeruzsálemben.
- Mikor ez a zaj támadt, tömeg verődött össze és megzavarodott, mivel ki-ki
tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket.
- "Ugye ezek, akik itt beszélnek, mindnyájan Galileából valók?
- Hogyan hallhatja akkor mindegyikünk saját anyanyelvét?
- Mi pártusok, médek, elamiták, Mezopotámia, Júdea, Kappadócia, Pontusz, Ázsia,
- Frígia, Pamfília, Egyiptom és Líbia cirenei körzetének lakói, mi római
zarándokok,
- zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön
hirdetik Isten csodás tetteit."
- Ámultak-bámultak valamennyien és kérdezgették egymástól: "Ugyan mi lehet ez?"
- Mások meg gúnyosan megjegyezték: "Teleitták magukat édes borral!"
- Péter pünkösdi beszéde. Péter erre a többi tizenegy közül
előlépett és emelt hangon ezt a beszédet intézte hozzájuk: "Zsidó férfiak és
Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek tudomásul és figyelemmel hallgassátok
szavamat!
- Nem részegek ezek, ahogy azt ti gyanítjátok, hiszen a napnak harmadik
órájában vagyunk,
- hanem ez az, amit megmondott Joel próféta:
- Így szól az Isten:
Ez történik majd az utolsó napokban:
szétárasztom minden emberre Lelkemet,
fiaitok és lányaitok prófétálni fognak,
az ifjak látomásokat látnak,
s álmokat álmodnak a vének.
- Még szolgáimra és szolgálóimra is
kiárasztom Lelkemet azokban a napokban,
hogy prófétái szót hallassanak.
- Csodákat támasztok fönn az égen
és jeleket lenn a földön:
vért és tüzet és gomolygó füstöt.
- A nap árnyékba, a hold vérbe borul
mielőtt az Úr napja elérkezik,
az a nagy és nyilvánvaló.
- És mindenki üdvözülni fog,
aki segítségül hívja az Úr nevét.
- Izraelita férfiak, hallgassátok meg ezt az állításomat: a názáreti Jézust
Isten igazolta előttetek azokkal a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket
- mint ti is tudjátok - őáltala művelt köztetek.
- Ezt a férfit Isten elhatározott rendelése és előretudása kiszolgáltatta
nektek, s ti istentelenek keze által keresztre feszítettétek és meggyilkoltátok.
- Isten azonban föloldozta a halál bilincseit és föltámasztotta őt.
Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa,
- hiszen Dávid így jövendöl vele kapcsolatban:
Szemem előtt az Úr mindenkoron,
nem inghatok meg: ő áll jobbomon.
- Hát szívem örvend, nyelvem énekel,
és testem is békében nyugszik el.
- Pokolnak lelkem, mert nem engeded,
nem hagyod, rothadásra szentedet.
- Az élet útját mutatod meg nékem,
és eltöltesz orcád előtt gyönyörűséggel.
- Testvéreim! Pátriárkánkról, Dávidról nyíltan beszélhetek előttetek. Ő
meghalt, eltemették, és sírja mind a mai napig látható nálunk.
- Mivel azonban próféta volt, ismerte Istennek számára esküvel tett
ígéretét: az ő utódaiból ültet majd valakit trónjára.
- Ezért a jövőbe látva a Messiás föltámadásáról mondta, hogy sem az
alvilágban nem marad, sem testét nem éri rothadás.
- Ezt a Jézust támasztotta föl az Isten: ennek mi mindannyian tanúi vagyunk.
- Miután tehát Isten jobbjára emelkedett, megkapta az Atyától, majd pedig
kiárasztotta a megígért Szentlelket. Ez az, amit ti láttok és hallotok.
- Hiszen nem Dávid ment föl az égbe, s mégis azt mondja:
Így szól az Úr az én Uramhoz:
jobbom felől foglalj helyet,
- míg lábad alá zsámolyul alázom
valamennyi ellenségedet.
- Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá
és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek."
- Ennek hallatára fájdalom járta át szívüket. "Mit tegyünk hát, testvérek?"
- fordultak Péterhez és a többi apostolhoz.
- "Tartsatok bűnbánatot, felelte Péter, és keresztelkedjék meg mindegyiktek
Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára. Ezzel elnyeritek a Szentlélek
ajándékát.
- Az ígéret ugyanis nektek és gyermekeiteknek szól, valamint azoknak, akik
távol vannak ugyan, de akiket meghív magához Urunk Istenünk."
- Számos egyéb szóval is biztatta és buzdította őket: "Meneküljetek ki e
gonosz nemzedék közül."
- Erre azok, akik hajlottak szavára, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy
háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.
- A jeruzsálemi hívek élete. Ezek állhatatosan kitartottak az
apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.
- Szent félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok által számos
csodajel történt (Jeruzsálemben, és általános félelem uralkodott).
- A hívek mind összetartottak és mindenük közös volt.
- Birtokaikat eladták és az árát szétosztották kinek-kinek szükségéhez mérten.
- Egy szívvel-lélekkel mindennap állhatatosan megjelentek a templomban. A
kenyértörést házanként végezték, és örvendezve, tiszta szívvel fogyasztották
el eledelüket.
- Magasztalták az Istent és az egész nép szeretetében álltak. Az Úr pedig
napról napra növelte az üdvösségre rendeltek számát.
1. Pünkösd napja az Ószövetségben a húsvéttól számított ötvenedik nap (Kiv. 16,19; Lev. 23,16). Eredetileg aratási ünnep volt (Szám. 28,26), később összekapcsolták vele a Sinai-hegyen történt törvényhozás emlékét. A hely az ApCsel. 1,13-ban említett terem.
3. A láng az isteni jelenlétnek (Kiv. 3,2), a tisztító erőnek és a lelkes buzgóságnak (Ez. 1,13; Esa. 4,4), a nyelvek pedig az igehirdetésre szóló küldetésnek a jelképe.
4. Különféle nyelveken kezdtek beszélni az Úrnak Mk. 16,17-ben tett ígérete szerint. A nyelvek a 9. és 10. versben fölsorolt zarándokok anyanyelvei: perzsa, arab, görög, egyiptomi, esetleg latin. A csoda valószínűleg nemcsak az volt, hogy az apostolok különféle nyelveken beszéltek, hanem az is, hogy a különböző anyanyelvű emberek valamennyien értették az apostolokat, akik valamely idegen nyelven beszéltek (8. vers). A nyelvek csodája az egyház nemzetek fölötti, egyetemes küldetését jelképezi: végül is Isten országában helyreáll az emberiség eredeti egysége.
5. Az ünnepi zarándokokon kívül sok külföldi zsidó is tartózkodott Jeruzsálemben. Ezek az ünnepek idején a szentély közelében telepedtek le.
11. A prozeliták olyan pogányok voltak, akik a zsidó vallásra tértek, megtartották az összes zsidó törvényt és a szombatot, sőt a körülmetélkedéssel a zsidó nemzet tagjává lettek. A prozelitákon kívül az ApCsel említi az istenfélőket is (ApCsel. 10,2; ApCsel. 10,22; ApCsel. 13,16; ApCsel. 13,26; ApCsel. 16,14; ApCsel. 17,4; ApCsel. 17,17), akik szintén elfogadták a zsidó tanítást és eljártak a zsinagógába, de körülmetélkedéssel nem csatlakoztak a zsidósághoz.
14. Az első keresztény pünkösdön, mint a továbbiak során is, az apostolok nevében mindig Péter beszél: ő az apostolok csoportjának a feje.
15. A harmadik óra reggeli kilenc. Lásd Mt. 20,3 jegyzet.
16-18. A nyelvek csodája a Szentlélek műve, amelyet Joél próféta már nyolcszáz évvel előbb megjövendölt (Jo. 3,1-5). Szavainak értelme az, hogy az utolsó napokban, vagyis a messiási időben, Isten kiárasztja Szentlelkét az emberiségre. Ezt az eseményt természetfölötti megnyilatkozások kísérik: Szentlélektől ihletett imádság és igehirdetés, az isteni kinyilatkoztatásra és ítéletre vonatkozó látomások.
19-20. A messiási időt befejező isteni napnak, az utolsó ítélet napjának előjeleit Joel a részletek prófétai együttlátásával írja le. Ezekről az előjelekről részletesen beszélt Jézus (lásd Mt.24. Mk.13. Lk.21. fejezet).
22. Joel próféta jövendölésének első része valóra vált: a messiási korszak elérkezett. A zsidóknak tudniuk kell, hogy a Messiás a názáreti Jézus, aki népe előtt nyilvánosan bebizonyította természetfölötti hatalmát és isteni küldetését.
25-28. Zsolt. 15,8-11.
29-31. A zsoltárban Dávid nem beszélhet önmagáról, hiszen meghalt és nem támadt föl. Jövendölése tehát Jézusra vonatkozott, aki 1Pt.3,19 szerint lement ugyan az alvilágba, de harmadnapra föltámadt.
34-35. Zsolt. 109,1. Ebben a zsoltárban sem önmagáról beszél Dávid, hanem a mennybe tért Jézusról, aki részt vesz Isten hatalmában és dicsőségében. Ezért nevezi őt Péter az ószövetségi Isten-néven Úrnak (ApCsel. 2,36).
39. Az ígéret Joel próféta imént idézett jövendölése (Jo. 4,17-21): egyformán szól a zsidóknak és pogányoknak, akik részesülnek az isteni meghívás kegyelmében.
40. Gonosz nemzedék: akik felelősek Jézus haláláért, de nem tartanak bűnbánatot.
42. A kenyértörés az eukarisztiával egybekötött közös étkezést, az agapét jelenti (1Kor. 10,15).
44-45. Nincs szó kötelező vagyonközösségről, hanem a jómódúak önként vállalt, hősies szeretetgyakorlatáról. A szegényeken úgy segítettek, hogy, a szegénység evangéliumi tanácsát követve (Mt. 19,16-22; Mk. 10,17-22; Lk. 18,18-23), eladták vagyontárgyaikat és a befolyt összeget arányosan szétosztották.
46. A különválás a zsidó néptől és szertartásoktól csak lassanként, fokozatosan történt. Az imádságokat a jeruzsálemi templomban végezték, de az eukarisztiát magánházakban ünnepelték.