Az Apostolok Cselekedetei
- Úton Jeruzsálem felé. Miután elváltunk tôlük, elhajóztunk s egyenes
irányba haladva Kószba értünk, másnap meg Roduszba és onnét Patarába.
- Itt egy Föniciába induló hajóra találtunk. Fölszálltunk tehát és
kifuttotunk a nyilt tengerre.
- Föltünt elôttünk Ciprus, ezt balkéz felôl elhagytuk és Szíriába hajóztunk.
Tiruszban kötöttünk ki, mert a hajónak ott kellett leadnia rakományát.
- Megkerestük a tanítványokat és hét napig náluk maradtunk. Ezek a Lélek
sugallatára azt tanácsolták Pálnak, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe.
- Mikor e napok elteltével tovább folytattuk utunkat, valamennyien,
feleségestül, gyerekestül kikísértek minket a városon kivül.
- A tengerparton térdreborulva imádkoztunk, majd kölcsönös búcsúzkodás után
mi hajóra szálltunk, ôk meg hazatértek.
- Hajóutunk befejezéséül Ptolemaiszba érkeztünk. Üdvözöltük a testvéreket s
egy napig náluk maradtunk.
- Másnap aztán tovább haladva Cezáreába jutottunk. Itt betértünk Fülöp
evangelista, a hét diakónus egyikének házába, s nála szálltunk meg.
ApCsel. 6,5, ApCsel. 8,5-13, ApCsel. 8,26-40.
- Fülöpnek négy prófétai tehetséggel megáldott leánya volt.
- Néhánynapi otttartózkodásunk tartama alatt egy Agábusz nevű próféta érkezett
oda Júdeából.
ApCsel. 11,28.
- Ez hozzánk lépett, elvette Pál övét és összekötözte vele saját lábát és kezét
e szavak kiséretében: "Ezt mondja a Szentlélek: azt a férfit, akié ez az öv,
a zsidók így kötözik majd meg Jeruzsálemben és kiszolgáltatják a pogányoknak."
- Mikor ezt meghallottuk, mi is meg az odavalók is kértük ôt,
hogy ne menjen föl Jeruzsálembe.
- Pál azonban így felelt: "Miért sírtok és miért szomorítjátok meg szívemet?
Hiszen én kész vagyok arra, hogy az Úr Jézusért Jeruzsálemben nemcsak a
megkötözést, hanem a halált is elviseljem."
- S mivel nem tudtuk ôt meggyôzni, megnyugodtunk és azt mondtuk:
"Legyen meg az Úr akarata."
- E napok elmúltával tehát nekikészülôdtünk és fölmentünk Jeruzsálembe.
- Néhány Cezáreai tanítvány szintén velünk tartott és elvezetett minket a
ciprusi Mnázonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy nála vegyünk szállást.
Szent Pál fogsága
- Szent Jakab apostol tanácsa. Mikor megérkeztünk Jeruzsálembe, a
testvérek szívesen fogadtak minket.
- Másnap Pál velünk együtt meglátogatta Jakabot. Ez alkalommal a preszbiterek
is mind megjelentek.
- Köszöntötte ôket, aztán apróra elbeszélte, mi mindent művelt Isten
a pogányok közt az ô szolgálata által.
- Azok meghallgatták, aztán Istent magasztalták, hozzá pedig így szóltak:
"Látod testvér, hány ezren vannak a zsidók közt, akik megtértek, de azért
mind féltékenyen megtartják a törvényt.
- Felôled viszont azt hallották, hogy a Mózestól való elpártolásra tanítod a
pogányok közt élô zsidókat, s azt mondtad volna nekik, hogy ne végezzék el
fiaikon a körülmetélést és ne éljenek a szokások szerint.
- Mi a teendô ezek szerint? (Elkerülhetetlen, hogy a tömeg össze ne csôdüljön,
mert) mindenképpen megtudják, hogy ideérkeztél.
- Fogadd meg tehát tanácsunkat: van nálunk négy férfi, akik fogadalmat vállaltak
magukra.
- Vedd ôket magad mellé, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást és
fizess értük, hogy megnyiratkozzanak. Ebbôl mindenki megérti, hogy semmi sem
igaz abból, amit felôled híreszteltek, hanem te is megtartod a törvényt és
szerinte élsz.
Num(Szám?). 6,1-20.
- Ami pedig a pogányok közül megtérteket illeti, már megírtuk végzésünket,
hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól, a vértôl, a fojtott
állattól és a törvénytelen együttéléstôl."
- Erre Pál másnap az illetô férfiak kíséretében elvégezte a tisztulási
szertartást, velük együtt bement a templomba és bejelentette, hogy a
tisztulás ideje akkor végzôdik, amikor mindegyikükért bemutatják az áldozatot.
- Az Apostolt elfogják. A hét nap már letelôben volt, mikor az Ázsiából
való zsidók észrevették ôt a templomban.
- Fölizgatták az egész népet, megragadták és kiabálni kezdtek:
"Izraelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki mindenfelé és
mindenki elôtt a nép, a törvény és e szent hely ellen irányuló
tanításokat terjeszt. Sôt még pogányokat is behozott a templomba és
megfertôzte ezt a helyet."
- Látták ugyanis vele a városban az efezusi Trofiumuszt és azt hitték,
hogy a templomba is bevezette.
- Az egész város forrongani kezdett, s a nép összecsôdült. Pált megragadták
és kivonszolták a templomból, a kapukat pedig azonnal bezárták.
- Már-már azon voltak, hogy megölik, amikor a helyôrség ezredeséhez eljutott
a hír, hogy egész Jeruzsálemben zavargás tört ki.
- Az tüstént katonákat és tiszteket vett maga mellé és lesietett hozzájuk.
Azok az ezredes és a katonák láttára abbahagyták Pál ütlegelését.
- Ekkor az ezredes odalépett, letartóztatta és kettôs bilincsbe verette.
Aztán megkérdezte, hogy kicsoda és mit tett.
- A tömegbôl azonban össze-vissza kiabáltak. Mivel a zaj miatt semmi biztosat
sem tudott megállapítani, megparancsolta, hogy vigyék a várba.
- A lépcsôhöz érve a katonáknak úgy kellett vinniük ôt a nép
erôszakoskodása miatt.
- A tömeg ugyanis utána tódult és kiáltozott: "Halált reá!"
- Már azon voltak, hogy beviszik a várba, amikor Pál megszólította az ezredest:
"Szabad valamit mondanom neked?" "Te tudsz görögül?" - kérdezte az.
- "Nem te vagy az az egyiptomi, aki nemrégen négyezer szikáriust lázított föl
és vezetett ki a pusztába?"
- "Én tarzusi zsidó vagyok, felelte Pál, a híres ciliciai város polgára.
Kérlek, engedd meg, hogy néhány szót intézzek a néphez."
- Mikor az megadta az engedélyt, Pál a lépcsôre állva kezével intett a népnek.
Miután mély csönd keletkezett, zsidó nyelven így szólította meg ôket:s
7. Ptolemaisz palesztinai kikötőváros.
8. Fülöpről lásd ApCsel. 6,5; ApCsel. 8,5-13; ApCsel. 8,26-40.
9. Az újszövetségi prófétákról lásd ApCsel. 11,27 jegyzet.
10. Agabusz keresztény próféta, korábban Antióchiában jövendölt (ApCsel. 11,28).
24. A tisztulási szertartással járó áldozatok igen költségesek voltak (Szám. 6,1-20), ezért a zsidók dicséretes dolognak tartották, ha gazdagok fizettek a szegények helyett.
28. A pogányoknak a templom belső udvarába nem volt szabad bemenniük.
31. A helyőrség a templomudvar északi oldalán épült Antónia várban állomásozott.
38. A szikáriusok orgyilkos gonosztevők voltak, nevüket a ruhájuk alá rejtett rövid görbe kardjukról kapták. Josephus Flavius egykori zsidó történetíró részletesen elbeszéli az egyiptomi népcsaló történetét (A zsidó háború 2, 13, 5).
40. A zsidó nyelv nem a klasszikus héber, hanem a köznapi arám nyelv.