Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.

1. A csodálatos halfogás. Mikor egyszer Genezáret tavának partján állt, odasereglett hozzá a nép, hogy Isten igéjét hallgassa.
   
2. Látta, hogy a tó szélén két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak és hálóikat mosogatták.
   
3. Beszállt az egyik bárkába, amely Simoné volt, és kérte, hogy lökje el kissé a parttól. Aztán leült és a bárkából tanította a sokaságot.
   
4. Mikor befejezte tanítását, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre és vessétek ki fogásra a hálót."
   
5. "Mester, válaszolta Simon, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót."
   
6. Meg is tették, és akkora tömeg halat fogtak, hogy a háló szakadozni kezdett.
   
7. Intettek a másik bárkában lévő társaiknak, hogy jöjjenek segítségükre. Azok oda is jöttek s úgy megtöltötték mindkét bárkát, hogy majdnem elmerültek.
   
8. Ennek láttára Simon Péter Jézus lábához vetette magát és e szavakra fakadt: "Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!"
   
9. A sikeres halfogás miatt ugyanis félelem szállta meg őt és a többi vele lévőt,
   
10. köztük Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. De Jézus bátorította Simont: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel."
    
11. Azok szárazra vonták a bárkákat és, elhagyva mindenüket, nyomába szegődtek.
    
12. Jézus meggyógyít egy leprást. Mikor később egy városban tartózkodott, talált ott egy leprával borított férfit. Mihelyt meglátta Jézust, arcra borult előtte és kérlelte: "Uram ha akarod, megtisztíthatsz engem."
    
13. Ő feléje nyújtotta a kezét, megérintette és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" Erre azonnal elhagyta őt a lepra.
    
14. Meghagyta neki, hogy senkinek se szóljon. "Menj inkább, mondta, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl tisztulásodért az áldozatot, amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik."
    
15. Híre mégis egyre jobban elterjedt. A nép nagy tömegben tódult hozzá, hogy hallgassa és betegségeiből gyógyulást nyerjen.
    
16. Ő azonban inkább magányos helyekre vonult vissza, hogy imádkozzék.
    
17. Jézus meggyógyít egy bénát. Amikor egyik nap tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek ott, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította, hogy gyógyítson.
    
18. Néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni, hogy eléje tegyék.
    
19. Mivel a tömeg miatt nem találtak helyet, ahol bevihették volna, fölmentek a tetőre és a cserepeken át lebocsátották ágyastul a középre, Jézus elé.
    
20. Hitük láttára Jézus így szólt: "Ember, bocsánatot nyertek bűneid."
    
21. Erre az írástudók és farizeusok azt gondolták magukban: "Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nem egyedül az Isten?"
    
22. De Jézus gondolataikba látva megszólalt: "Miért gondolkodtok így magatokban?
    
23. Mi könnyebb, ha azt mondom: bocsánatot nyertek bűneid? - vagy, ha azt: kelj föl és járj?
    
24. Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására." Ezzel a bénához fordult: "Mondom neked, kelj föl, fogd meg az ágyadat és menj haza."
    
25. Az szemük láttára tüstént fölkelt, fogta ágyát, amin feküdt, és Istent magasztalva hazament.
    
26. Erre valamennyien szinte magukon kívül dicsőíteni kezdték Istent, és félelemmel eltelve mondogatták: "Csodadolgokat láttunk ma!"
    
27. Lévi meghívása. Ezután kiment. Odakinn látott egy Lévi nevű vámost a vámnál. "Kövess engem!" - szólította meg.
    
28. Az fölkelt és mindenét elhagyva csatlakozott hozzá.
    
29. Lévi otthon nagy lakomát adott tiszteletére. Sok vámos és más ember telepedett asztalhoz vele.
    
30. A farizeusok és írástudók zúgolódtak emiatt. "Miért esztek-isztok vámosokkal és bűnösökkel?" - kérdezték tanítványaitól.
    
31. Jézus felelt meg nekik: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.
    
32. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek."
    
33. Jézus tanítványai és a böjt. Akkor szemére vetették: "János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, a farizeusok tanítványai is, de a tieid csak esznek-isznak."
    
34. Jézus így felelt: "Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele a vőlegény?
    
35. Eljön majd a nap, amikor elviszik a vőlegényt: attól a naptól fogva majd böjtölnek."
    
36. Példabeszédet is mondott nekik: "Senki sem hasít új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye, különben az újat is elszakítja és az ócskához sem illik az új folt.
    
37. Senki sem tölti az új bort régi tömlőkbe, különben az új bor kiszakítja a tömlőket, kifolyik, és a tömlők is tönkremennek.
    
38. Az új bor új tömlőbe való (akkor mindkettő megmarad).
    
39. Aki óbort iszik, nem kívánja az újat. Azt mondja: jobb az ó."

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.

11. Mivel már előbb fölismerték Jézusban a Messiást (Jn. 1,37-41), érthető, hogy a csoda láttára azonnal csatlakoztak hozzá.

12-16. Mt. 8,1-4; Mk. 1,40-45. Lásd Mt. 8,2-4 jegyzet.

17-26. Mt. 9,1-8; Mk. 2,1-12.

21. Mt. 9,3.

24. Az Emberfiáról lásd Mt. 8,20 jegyzet.

27-32. Mt. 9,9-13; Mk. 2,13-17.

27. Lévi szent Máté apostol és evangelista. Két neve volt, mint sok más zsidónak.

29. A vámosokról lásd Mt. 9,10 jegyzet.

33-39. Mt. 9,14-17; Mk. 2,18-22.

34-35. Lásd Mt. 9,15 jegyzet.

36-38. Lásd Mt. 9,16-17 jegyzet.