Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint
- Példabeszéd az igazságtalan bíróról. Egyszer példabeszédet
mondott nekik arról, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad
belefáradni.
Róm. 12,12., 1Tessz. 15,17.
- "Egy városban, mondta, élt egy bíró. Istentől nem félt, embertől nem
tartott.
- Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá és kérte: Tégy
nekem igazságot ellenfelemmel szemben.
- Az egy ideig nem akarta. Később azonban meggondolta: Noha Istent nem
félem, embertől nem tartok,
- mégis, mivel alkalmatlankodik ez az özvegy, igazságot teszek neki,
hogy végül is nekem ne jöjjön és meg ne verjen."
- Aztán hozzáfűzte az Úr: "Hallottátok mit mondott az igazságtalan bíró.
- Vajjon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik
éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán sokáig fogja tűrni?
- Mondom nektek: Hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön
az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?"
- A farizeus és a vámos. Az elbizakodottakhoz, akik magukat
igaznak tartották és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet intézte:
Péld. 30,12., Péld. 30,13.
- "Két ember fölment a templopmba, hogy imádkozzék, egy farizeus és egy
vámos.
Mt. 23,5., Lk. 5,30.
- A farizeus emelt fővel így imádkozott magában: Hálát adok neked Isten,
hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz,
házasságtörő, mint ez a vámos is.
- Hetenként kétszer böjtölök, tizedet adok mindenből, amim van.
- A vámos pedig megállt hátul és szemét sem merte fölemelni az égre,
hanem mellét verte e szavakkal: Istenem, légy irgalmas hozzám,
bűnöshöz.
- Mondom nektek: Ez megigazulva ment haza, az nem. Mindazt, aki
fölmagasztaja magát, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt
fölmagasztalják."
Mt. 23,12., 1Pt. 5,5., Lk. 14,16.
- Jézus és a gyermekek. Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy
rájuk tegye kezét. Amint ezt a tanítványok meglátták, elutasították
őket.
Mt. 19,13-15., Mk. 10,13.
- Jézus azonban magához hívta a gyermekeket és így szólt: "Hagyjátok,
hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tiltsátok meg nekik, mert
ilyeneké az Isten országa.
- Bizony mondom nektek, aki Isten országát nem fogadja úgy, mint a
gyermek, nem megy be oda."
Mt. 18,3., Mk. 10,15.
- A gazdag ifjú. Egy előkelő ember megkérdezte tőle: "Jó Mester,
mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?"
Mt. 19,16-20., Mk. 10,17-31.
- "Miért mondasz engem jónak?" - mondta Jézus. "Senki sem jó, csak
egyedül Isten.
- Ismered a parancsokat: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamisan ne
tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld".
Kiv. 10,12-17.
- Ő kijelentette: "Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta."
- Ennek hallatára Jézus így felelt: "Valami még hiányzik neked. Add el
amid csak van, árát oszd ki a szegényeknek, így kincsed lesz a
mennyben. Aztán jöjj és kövess engem."
Mt. 19,20-22.
- E szavakra az igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.
- A gazdagság veszélyei. Mikor Jézus látta (hogy elszomorodott),
így folytatta: "Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába!
Mk. 10,23-26.
- Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten
országába."
- Hallgatói erre megkérdezték: "Akkor hát ki üdvözülhet?"
- Ő kijelentette: "Ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges."
Jer. 32,17.
- Az önkéntes szegénység jutalma. Akkor Péter vette át a szót:
"Nézd, mi elhagytuk, amink (csak) volt és követtünk téged."
Mt. 19,27-29.
- Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el
otthonát, feleségét, testvéreit, szüleit, gyermekeit Isten országáért,
Mk. 10,29., Mk. 10,30.
- a nélkül hogy sokkal többet ne kapna ezen a világon, a másvilágon
pedig az örök életet."
Jézus működése Judeában és Jeruzsálemben.
Jézus Jeruzsálemhez közeledik.
- Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését. Akkor félrevonta a
tizenkettőt és így szólt hozzájuk: "Most fölmegyünk Jeruzsálembe s ott
beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról jövendöltek.
Lk. 9,22., Lk. 22,54., Lk. 22,64., Lk. 23,33., Lk. 23,35.,
Dán. 9,26., Iz. 2-12.
- Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, bántalmazzák és
leköpdösik.
Lk. 23,1., Lk. 24,4-6.
- Aztán megostorozzák és megölik, de harmadnapra föltámad."
- Ők azonban mitsem értettek ebből. Ez a beszéd homályos volt előttük és
nem értették, hogy mit akar vele mondani.
- A jerikói vak. Amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült
az útfélen.
Mt. 20,29-34., Mk. 10,46-52.
- Amint hallotta, hogy sok ember vonul arra, megkérdezte, mi történik.
- Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.
- Erre kiáltozni kezdett: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!"
- Az elvonulók csitították, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiabált:
"Dávid fia, könyörülj rajtam!"
- Jézus megállt és szólt, hogy vezessék hozzá. Mikor odaért,
megkérdezte:
- "Mit akarsz tőlem?" "Uram, kérte, hogy lássak."
- Jézus így szólt hozzá: "Láss! Hited meggyógyított téged."
Lk. 7,50., Lk. 8,48., Lk. 17,19., Mt. 9,22., Mk. 5,34., Mk. 10,52.
- Azonnal visszanyerte látását és Istent dicsérve követte őt. Ennek
láttára a nép is áldotta Istent.
1. A szüntelen imádság lelkületünk, tetteink, egész életünk Istenre irányulása.
7. Ha már a gonosz bíró is meghallgatja állhatatos kérése miatt a panaszost, mennyivel inkább tesz így a jóságos mennyei atya.
10. A farizeusokról és vámosokról lásd Mt. 3,7-10.
15-17: Mt. 19,13-15; Mk. 10,13-16.
18-23: Mt.19.16-22; Mk. 10,17-22.
19. Mk. 10,18.
22. Mt. 19,21.
24-26: Mt. 19,23-26; Mk. 10,23-27.
25. Mt. 19,24.
28-30: Mt. 19,27-29; Mk. 10,28-30.
30. A földi élet helyett lelkieket kap, a túlvilágon pedig örök boldogságot.
31-34: Mt. 20,17-19; Mk. 10,32-34.
35-43: Mt. 20,29-34; Mk. 10,46-52.
35. Máté 20,29. két vakot említ. Lukács és Márk csak azt említik, aki Jézussal beszélt, és akit az első kereszténynek ismertek.
39. Mt. 20,30.