Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint
- A kafarnaumi százados. Miután befejezte szavait a
figyelmesen hallgató nép előtt, bement Kafarnaumba.
- Ott
betegen feküdt egy századosnak egyik kedvelt szolgája, és
már halálán volt.
- Amikor a százados hallott Jézusról, azzal
a kéréssel küldte hozzá a zsidók véneit, hogy jöjjön el és
mentse meg szolgáját.
- Azok elmentek Jézushoz és
nagyon kérlelték: "Megérdemli, hogy megtedd neki,
- mert
szereti népünket és a zsinagógát is ő építette."
- Jézus elment
velük. Mikor már nem voltak messze a háztól, a százados
eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: "Uram, ne fáradj.
- Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Ezért nem is
tartottam magamat érdemesnek arra, hogy hozzád menjek.
Szólj csak egy szót, és meggyógyul szolgám.
- Jómagam, bár
alárendelt ember vagyok, mégis ha azt mondom a hozzám
beosztott katonának: menj! - elmegy; és a másiknak: jöjj
ide! - hozzám jön; és szolgámnak: tedd ezt! - megteszi."
- Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult és
így szólt a kisérő néphez: "(Bizony) mondom nektek, nem
találtam ekkora hitet Izraelben!"
- A követek hazaérve
egészségben találták a szolgát.
- A naimi ifjú. Ezután egy Naim nevű városba ment.
Tanítványai és nagy néptömeg ment vele.
- Mikor a város
kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy anyának
egyetlen fiát. Az anya özvegy volt. A városból sok nép
kísérte.
- Mikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és így
szólt hozzá: "Ne sírj!"
- Aztán a koporsóhoz lépett és
megérintette. Akik vitték, megálltak. Ő így szólt: "Ifjú, mondom
neked, kelj föl!"
- Erre a halott felült és beszélni kezdett.
Jézus visszaadta őt anyjának.
- Félelem szállta meg
mindnyájukat és áldani kezdték Istent: "Nagy próféta támadt
köztünk, Isten meglátogatta népét!"
- Híre elterjedt egész
Júdeában és környékén mindenfelé.
- Keresztelő János követsége. Jánost minderről
értesítették tanítványai. Akkor magához hívatta két
tanítványát
- és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: "Te
vagy-e az, akinek el kell jönnie vagy mást várjunk?"
- A
férfiak hozzá érkezve így szóltak: "Keresztelő János
küldött és kérdezteti: te vagy-e az, akinek el kell jönnie,
vagy mást várjunk?"
- Abban az órában sokakat gyógyított
meg betegségből, nyavalyából és a gonosz lelkektől, és sok
vaknak adta vissza szeme világát.
- Ezt válaszolta tehát
nekik: "Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és
hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások
megtisztulnak süketek hallanak, halottak föltámadnak a
szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését.
- Boldog, aki nem botránkozik meg bennem."
- Jézus tanúsága Jánosról. Amikor János követei
elmentek, beszélni kezdett a néphez Jánosról: "Miért
mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok?
- Vagy miért mentetek ki? Hogy finom kelmébe öltözött
embert lássatok? Aki drága ruhában jár és kényelmesen él,
a királyi palotában lakik.
- Miért mentetek hát ki? Hogy
prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál is
nagyobbat.
- Róla mondja ugyanis az Írás:
Nézd, követemet küldöm színed előtt,
hogy elkészítse előtted az utat.
- Mondom nektek: asszonyok szülöttei között nincs
nagyobb (próféta) mint (Keresztelő) János. De, aki
legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint ő."
- Mindenki,
aki hallgatta őt, még a vámosok is elismerték Isten
szándékának helyességét, mert fölvették János keresztségét.
- Csak
a farizeusok és a törvénytudók nem keresztelkedtek meg
nála és ezzel meghiúsították magukban az Isten szándékát.
- A nép vezetőinek konoksága. (Az Úr így folytatta:)
"Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez hasonlítanak?
- Hasonlítanak a piacon tanyázó gyermekekhez, akik így
kiáltoznak egymáshoz:
Furulyáztunk, de nem táncoltatok,
siránkoztunk, de nem zokogtatok.
- Eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik,
s azt mondjátok rá: ördöge van.
- Eljött az Emberfia, eszik,
iszik, s azt mondjátok rá: lám a falánk, borissza ember, a
vámosok és bűnösök barátja!
- A bölcsességet azonban
igaznak ismerte el minden fia."
- A bűnös asszony. Meghívta őt egy farizeus, hogy
étkezzék nála. El is ment a farizeus házába és asztalhoz
telepedett.
- Élt abban a városban egy bűnös asszony.
Amikor megtudta, hogy ebéden van a farizeus házában,
alabástromedényben illatos olajat hozott,
- sírva megállt hátul
a lábánál, könnyeivel öntözni kezdte lábát és hajfürtjeivel
megtörölte. Aztán megkente az illatos olajjal.
- Ennek
láttára a vendéglátó farizeus azt gondolta magában: "Ha
próféta volna, (bizonyosan) tudná, ki és miféle ez, aki őt
érinti: hiszen ez egy bűnös asszony."
- Jézus akkor
hozzáfordult: "Simon, valami mondanivalóm van." "Beszélj,
Mester"- felelte az.
- "Két adósa volt egy hitelezőnek, kezdte,
egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel.
- Mivel
nem volt miből fizetniük, elengedte mind a kettőnek.
Melyik fogja őt jobban szeretni?"
- "Úgy gondolom az,
akinek többet engedett el"- felelte Simon. "Helyesen ítéltél",
Válaszolta.
- Aztán az asszonyra mutatva így szólt
Simonhoz: "Látod ezt az asszonyt? Házadba jöttem, de lábamra
vizet nem öntöttél. Ez viszont könnyeivel öntözte és hajával
törölte meg lábamat.
- Csókot nem adtál, ez meg, amióta
bejött, szüntelen csókolgatja lábamat.
- Olajjal nem kented
meg fejemet, ez meg illatszerrel kente meg lábamat.
- Azért
azt mondom neked: bocsánatot nyert sok bűne, mert nagyon
szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevésbé
szeret."
- Aztán így szólt az asszonyhoz: "Bocsánatot nyertek
bűneid."
- Erre az asztaltársak összesúgtak: "Kicsoda ez,
hogy még a bűnöket is megbocsátja?"
- Ő azonban ismét az
asszonyhoz fordult: "Hited megszabadított téged. Menj
békével."
1-10. Mt. 8,5-13.
2. A százados Heródes Antipász zsoldjában álló idegen nemzetiségű tiszt volt
11-17. Naim galileai városka Názárettől délkeletre. A halotatt lepelbe göngyölték és nyitott koporsóban vitték a temetési helyére.
18-35. Lásd Mt. 11,2-19, Mt. 11,3-6, Mt. 11,11 jegyzet.
27. Mal. 3,1.
37. A meg nem nevezett bűnös asszony nem azonos Mária Magdolnával, akit Lukács később (Lk. 8,2.) említ. Nem azonosítható betániai Máriával sem, aki nem Simon farizeus ebédjén Galileában, hanem hat nappal Jézus szenvedése előtt a judeai Betániában kente meg az Úr lábát.
38. A zsidók az asztalnál nem ültek, hanem vánkosokon feküdtek, sarutlan lábuk hátrafele nyúlt. A bűnös asszony tehát könnyen hozzá férhetett Jézus lábához.
47. A bűnt az Isten iránt való szeretet bocsátja meg, a bűnbocsánat viszont növeli a szeretetet.
50. Nem a puszta hit, hanem a szeretettel és bánattal párosult élő hit Isten Fiában.