Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint
- A hűtlen intézô.. Aztán tanítványaihoz fordult: "Egy gazdag
embernek volt egy intézôje. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát.
- Magához hivatta tehát és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj
számot a vagyonkezelésrôl. Nem maradhatsz tovább intézôm.
- Az intézô így gondolkodott: Mitévô legyek? Uram elveszi tôlem az
intézôséget. Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek.
- Tudom már, mit tegyek, hogy befogadjanak házukba az emberek, mikor
elmozdít az intézôségbôl.
- Egyenkint magához hivatta ura minden adósát. Az elsôtôl megkérdezte:
Mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal, felelte az.
- Vedd elô adósleveledet, mondta neki, ülj le hamar és írj ötvenet.
- Aztán egy másiktól kérdezte: Hát te mennyivel tartozol? Száz mérô
búzával, volt a válasz. Vedd elô adósleveledet, mondta neki és írj
nyolcvanat.
- Az úr megdicsérte a hűtlen intézôt, mert okosan cselekedett. Bizony a
világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál.
- Én is mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis
mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékba.
Aki kicsiben hű, az hű a nagyban is;
- aki pedig hűtlen a kicsiben, a nagyban is hűtlen.
- Ha tehát a hamis mammonban hűek nem voltatok, ki bízza rátok azt, ami
igazi érték?
- S ha a máséban hűek nem voltatok, ki fogja odaadni nektek azt, ami a
tiétek?
- Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket s a
másikat szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez s a másikat megveti. Nem
szolgálhattok Istennek és a mammonnak."
- A farizeusok képmutatása.. Hallották mindezt a kapzsi
farizeusok és kicsúfolták.
- Ô azonban kijelentette: "Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek
elôtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami az emberek elôtt kiváló, Isten
elôtt utálatos.
- A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Attól kezdve Isten
országának örömhíre terjed, és senki se jut be abba erôfeszítés nélkül.
- Ég és föld könnyebben múlnak el, mint hogy egy pont is elvesszen a
törvénybôl.
- Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; és
aki férjétôl elbocsátott nôt vesz el, szintén házasságot tör.
- A dúsgazdag és a koldus Lázár.. Volt egy gazdag ember.
Bíborba és patyolatba öltözködött és dúsan lakmározott mindennap.
- Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja elôtt,
fekélyekkel tele.
- Szívesen jóllakott volna a gazdag asztaláról lehulló morzsákból is,
(de senki sem adott neki). Csak a kutyák jöttek és nyalogatták sebeit.
- Történt, hogy meghalt a koldus és az angyalok Ábrahám ölébe vitték.
Meghalt a gazdag is és eltemették.
- Mikor a pokolban, kínjai között, föltekintett, meglátta messzirôl
Ábrahámot és az ölében Lázárt.
- Atyám, Ábrahám, kiáltotta, könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy
ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert gyötrôdöm e lángban.
- Fiam, felelte Ábrahám, jusson eszedbe, hogy neked jó dolgod volt az
életben, Lázárnak pedig rossz. Ô tehát most itt vigasztalódik, te meg
gyötrôdöl.
- Különben is köztünk és köztetek áthághatatlan mélység tátong, úgy
hogy aki innen át akarna menni hozzátok, ne tudjon, sem az aki odaát
van, ide át ne jöhessen.
- Akkor legalább arra kérlek, atyám, kiáltotta újra, küldd el ôt atyai
házamba.
- Van még öt testvérem, világosítsa fel ôket, hogy ne jussanak ôk is e
gyötrelem helyére.
- Ábrahám megjegyezte: Van Mózesük és prófétájuk, hallgassanak rájuk.
- Ám az erôsködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám. De ha a holtak közül
megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek.
- Ô azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak,
akkor, ha a holtak közül támad is föl valaki, annak sem fognak hinni."
1-13. A példabeszéd értelme az, hogy a földi javakat lelki okossággal kell használni, hogy örök üdvösségre segítség az embert.
8. Nem az igazságtalanság, hanem az okosság részesül dícséretben. Amint a világ fiai céljaik elérésére okosan használják a földi javakat, Isten fiainak is így kell tenniük örök üdvösségük érdekében.
11. Aki a földi javakat helytelenül, nem az Isten akarata szerint használja, arra nem lehet rábízni az igazi értéket, Isten kegyelmi ajándékait.
13. Mt. 6,24
16. Mt. 11,12
17. Mt. 5,17-18.
18. Mt. 19,9
22. A Vulgátában így olvassuk: "Meghalt a gazdag is és a pokolba temették. Mikor kínjai közt fölemelte tekintetét."
26. A menny és a pokol örökre el vannak különítve. Ezt fejezi ki képletesen az áthághatatlan mélység.