Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint
Jézus föltámadása és mennybemenetele
- Az asszonyok a sírnál. A hét első napján kora
hajnalban kimentek a sírhoz és magukkal vitték az előkészített
illatszereket is.
- A követ a sírtól elhengerítve találták.
- Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.
- Még
magukhoz sem tértek meglepetésükből, amikor ragyogó
öltözetben két férfi állt mellettük.
- Félelmükben földre
szegezték tekintetüket, de azok megszólították őket: "Mit
keresitek az élőt a holtak közt?
- Nincs itt, föltámadt.
Jusson eszetekbe, mit mondott nektek, amikor még
Galileában volt:
- az Emberfiának, mondta, bűnös emberek
kezére kell kerülnie, keresztre feszítik, de harmadnapra
föltámad."
- Akkor eszükbe jutottak ezek a szavak.
- Visszatérve a sírtól jelentették mindezt a tizenegynek és a
többieknek.
- Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja
és még mások hozták ezt a hírt az apostoloknak.
- De azok
bolond beszédnek tartották szavaikat és nem hittek nekik.
- Péter azonban menten a sírhoz futott. Amikor behajolt,
csak az ott heverő lepleket látta. Igen meglepődött a
látványon és hazament.
- Az emmauszi tanítványok. Ketten közülük még aznap
egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől
hatvan stádiumnyira fekszik.
- Közben beszélgettek
mindarról, ami történt.
- Miközben így beszélgettek és
tanakodtak, egyszercsak maga Jézus közeledett és csatlakozott
hozzájuk.
- De szemük el volt takarva, hogy föl ne ismerjék.
- Megszólította őket: "Miről társalogtok itt az úton?" Erre
szomorúan megálltak.
- Egyikük, akit Kleofásnak hívtak,
hozzáfordult: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben,
aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?"
- "Micsoda?" - kérdezte. "A názáreti Jézus esete, felelték,
aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az
egész nép előtt.
- Főpapjaink és elöljáróink halálra ítélték
és keresztre feszítették.
- Mi viszont azt reméltük, hogy ő
fogja megszabadítani Izraelt. De ma már harmadnapja annak,
hogy ez történt.
- Igaz, hogy néhány közénk tartozó asszony
megzavart minket.
- Hajnalban a sírnál voltak, de nem
találták a testét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy
angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él.
- Társaink közül néhányan a sírhoz mentek és úgy találtak
mindent, ahogy az asszonyok mondták. Őt magát azonban
nem látták."
- Erre ő így szólt: "Ti oktalanok, milyen
nehezen hiszitek mindazt, amit a próféták jövendöltek!
- Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy
bemehessen dicsőségébe?"
- Aztán Mózesen kezdve
valamennyi prófétánál megmagyarázta, ami az Írásokban róla
szól.
- Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett,
mintha tovább akart volna menni.
- De azok marasztalták:
"Maradj velünk, kérték, mert esteledik és már lemenőben
van a Nap." Betért tehát, hogy velük maradjon.
- Mikor
asztalhoz ültek, kenyeret vett kezébe, megáldotta, megtörte
és odanyújtotta nekik.
- Erre megnyílt szemük és
fölismerték. De ő eltűnt előlük.
- "Ugye lángolt a szívünk,
mondták egymásnak, mikor útközben beszélt hozzánk és
kifejtette az Írásokat?"
- Még abban az órában útra keltek és visszatértek
Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat.
- Azok ezzel fogadták őket: "Az Úr valóban föltámadt
és megjelent Simonnak."
- Erre ők is elbeszélték, ami az
úton történt, és hogy hogyan ismerték föl a
kenyértörésnél.
- Jézus megjelenik az apostoloknak. Miközben erről
beszéltek, Jézus megjelent közöttük és így szólt hozzájuk:
"Békesség nektek! (Én vagyok, ne féljetek.)"
- Zavarukban és félelmükben azt hitték, hogy szellemet
látnak.
- De ő így szólt hozzájuk: "Miért vagytok
megzavarodva? S miért támad kétely szívetekben?
- Nézzétek
kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok!
A szellemnek nincs húsa és csontja, mint nekem."
- E
szavakra megmutatta nekik kezét és lábát.
- De mivel
örömükben még mindig nem hittek és még mindig a
meglepetés hatása alatt álltak, megkérdezte tőlük: "Van itt
valami ennivalótok?"
- Adtak neki egy darab sült halat (és
lépesmézet).
- Fogta, szemük láttára evett belőle (és a
maradékot odaadta nekik).
- Búcsúbeszéd. Aztán így szólt hozzájuk: "Ez az, amit
mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell
teljesülnie mindannak, amit Mózes törvényében, a
prófétáknál és a zsoltárokban megjövendöltek rólam."
- Akkor
megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat.
- Majd
így folytatta: "Meg volt tehát írva, hogy a Messiásnak
szenvednie kell és harmadnapon halottaiból föl kell támadnia.
- Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni,
Jeruzsálemtől kezdve, minden népnek.
- Ti tanúi vagytok
ezeknek.
- Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát.
Maradjatok a városban, amíg erő nem tölt el a
magasságból titeket."
- Jézus mennybemenetele. Ezután kivezette őket
Betánia közelébe és kezét fölemelve megáldotta őket.
- Áldás
közben eltávozott tőlük és fölment a mennybe.
- Azok
leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek
Jeruzsálembe.
- Állandóan a templomban tartózkodtak, dicsérték és
magasztalták Istent. (Amen.)
1. A hét első napján: vasárnap.
4. Két férfi: két angyal férfi alakban. -- Lukács és János két angyalt említ, Máté és Márk csak azt, aki az angyalokkal beszélt.
9. A többieknek, t. i. a többi tanítványnak.
13-35: Az emmauszi tanítványok történetét csak Lukács mondja el részletesen, Márk mindössze két versben emlékezik meg róluk (Mk. 16,12-13).
13. Közülük: a tanítványok közül. Aznap, a föltámadás napján. Hatvan sádium két-három óra járás.
16. Jézus isteni hatalmával elrejtette előlük igazi alakját.
17. Erre szomorúan megálltak helyett a vulgátában folytatódik Jézus kérdése: "és miért vagytok oly szomorúak?"
19. Isten elismerte prófétai működését, a nép pedig tanúja volt neki.
21. A tanítványok a korukbeli zsidó gondolkodás szerint azt hitték, hogy Jézus az idegen igától fogja megszabadítani a zsidó népet.
26. Isten örök akarata volt az, hogy a Messiás szenvedésével váltsa meg a világot.
27. Az Írásokban, vagyis az ószövetségi szentkönyvekben.
33. A tizenegy: az apostoli testület az áruló Júdás nélkül.
35. Némelyek a kenyértörés kifejezést eukarisztikus értelemben magyarázzák. Lehetséges, hogy a tanítványk egyszerű étkezés közben ismertek rá Jézusra.
36-43: Jn. 20,19-23; Márk egy versben foglalja össze az eseményt (Mk. 16,14). Ez a megjelenés is a föltámadás napján történt.
44-49. Jézus mégegyszer visszatekint földi életére, de aztán a jövőre irányítja az apostolok figyelmét: a világmisszió nagy munkájára, amelyet a Szentlélek segítségével el kell végezniük.
50-53: Mk. 16,19-20; ApCsel. 1,6-12.
50. Betánia közelébe, az Olajfák hegyének betániai felére.
53. Állandóan, t.i. napról-napra az imádság óráiban.