JÓB KÖNYVE
- Felele erre Jób, és monda:
- Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
- Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
Jób. 13,2.
- Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja õt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
Péld. 14,2.
- A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.
Zsolt. 38,17.
- A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
Zsolt. 73,3.,
Zsolt. 73,12.
- Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
- Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
- Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
- A kinek kezében van minden élõ állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
- Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
- A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
Jób. 15,9.,
Jób. 15,10.,
Jób. 33,7.,
Jób. 33,8.
- Õ nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
- Ímé, a mit leront, nem az épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
Jel. 3,7.
- Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja õket, felforgatják a földet.
- Õ nála van az erõ és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
Jób. 9,4.
- A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
Ésa. 19,11.,
Ésa. 19,12.,
1 Kor. 1,19.
- A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
Dán. 2,21.,
Dán. 4,30.,
Dán. 4,33.
- A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
- Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektõl elveszi a tanácsot.
Jób. 12,17.
- Szégyent zúdít az elõkelõkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
- Feltárja a sötétségbõl a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
Dán. 2,22.,
1 Kor. 4,5.
- Nemzeteket növel fel, azután elveszíti õket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elûzi õket.
Zsolt. 107,38.
- Elveszi eszöket a föld népe vezetõinek, és úttalan pusztában bujdostatja õket.
Jób. 12,19.,
Zsolt. 107,40.
- És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
Jób. 5,13.,
Jób. 5,14.