JÓB KÖNYVE
- Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.
Jer. 20,14.,
Jer. 20,18.
- És szóla Jób, és monda:
- Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
- Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
- Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
- Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
- Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
- Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
- Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
- Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.
- Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
Jób. 10,18.,
Jer. 20,18.
- Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!
- Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -
- Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.
- Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
- Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
- Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
- A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
- Kicsiny és nagy ott egyenlõ, és a szolga az õ urától szabad.
- Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?
Jób. 6,9.
- A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
- A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
- A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
- Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
Jób. 16,16.
- Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.
Jób. 1,5.,
Jób. 31,23.
- Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.